Kicsit okostojásként kacsázott közöttünk, mindenről volt véleménye, amit elég idegesítően hangoztatott is. Gyakorlatilag nem mondhattunk ellent neki, főleg ha fizikáról vagy a büfében kapható párizsis zsemléről volt szó. Megőrültünk tőle, és kerültük, amennyire csak lehetett. De ahogy egy lány közelébe ért, mint a béka a csók után totálisan kivirult, elkezdtek forogni szerelmi radarjai, és már-már David Hasselhoffot megszégyenítő szemkontaktusával, rádiósan búgó hangjával elfeledtette, hogy gyakorlatilag a fiúk emberszámba sem veszik őt. A lányok imádták, róla beszéltek a büfében, az utcán. Humora is volt, de kellemes anekdotáit csak a csajokkal osztotta meg. Ettől függetlenül soha nem volt barátnője. Ő gyakorlatilag egyedül érezte jól magát. Csak flörtölgetett.

A flörtölés mesterei

Mindig nagy kérdés, hogy kik a flörtölés valódi mesterei. Erre rögtön rá is vághatjuk, naná, hogy a nők. Buszon, villamoson, utcán, sorban várakozás közben, bárhol, az élet bármilyen területén képesek kacsintani, csücsöríteni, a hajukkal babrálni, esetleg valami mondvacsinált indokkal megszólítani. A buszon keresztbe-kasul egészen izgalmas szemkontaktus-orgiák alakulnak ki. Ezek a játékok néha tényleg ártatlanok. Férfi nézi a nőt, majd elpillant, a nő ránéz, ezt a férfi látja a periférikus látómezejében, gyorsan a nőre néz, nő gyorsan elkapja a szemét. Mehet a szexi pontgyűjtés.

Nem minden az, aminek látszik

A legextrémebb példa, amikor az egyik lánybarátom azért nem szólt egy hétig a pasijához, mert az örömmel köszönt rá régi nőismerősére. Ilyenkor jönnek az értelmetlen kérdések. Ki ez? Akar valamit tőled? Miért nézett úgy rád? Miért örültél neki? Ő miért örült neked? Nekem miért nem örülsz így soha? És ezután beerősít a féltékenységi gépezet. Ha nem lettem volna ott, biztos lefeküdtél volna vele! Aztán van a flörtnek hitt „nézek ki a fejemből” állapot. Ilyenkor véletlenül hosszasan belebámulhatunk valakinek a szemébe. Tudom, hogy ez szörnyen idegesítő, de a fáradtság sokszor kihozza ezt az emberből. Ilyen esetekben ugyanolyan birkaszemekkel bámulok egy csapzott férfitársamra, mint egy csinos nőre. Ez nem flört, ez bambulás. Sokan azonban félreértik. Egyszer egy lány birkahangon bele is bégetett az arcomba, hogy vegyem már észre magam. Pedig esküszöm, hogy addig fel sem fogtam a létezését.

Hol a határ?

A határt nyilván mindenki máshol húzza meg. Talán ott is lehet, hogy a buszon a földet, vagy épp a telefonunkat bámuljuk, és tudomást sem veszünk a külvilágról. Ez a legtisztább játék. Valaki számára az emberi kontaktusokhoz tartozik, hogy ismeretlenül szemjátékot játszik a másikkal. És persze van, aki szerint egy nő és egy férfi nyíltan flörtölhet. Mindenki maga dönti el, hogy hol a határ. Csak ahhoz mindig és minden körülmények között érdemes tartani magunkat.