Férfivélemény: Egy arra érdemes nőért képesek vagyunk elköteleződni!

"Sokszor megkapják a férfiak (direktben a fejükhöz vágva egy vita hevében, vagy utólag, e-mail formájában, ne adj' isten egy blogbejegyzésként deperszonalizálva, de teljességgel felismerhetően), hogy gyávák. Gyávák felvállalni a kapcsolatot, gyávák lépni, gyávák kimutatni az érzéseiket, és még hosszan sorolhatnám, mi mindenben gyávák. Mármint női szemmel, egy erősen torzító, szubjektív szemüvegen keresztül - amely nem vesz tudomást az alapvető biológiai tényekről, sajátosságokról.

Emancipáció ide vagy oda, a férfi ragadozó, a nő pedig "áldozat". Aki persze magától hódol be, sőt, keresi a lehetőséget arra, hogy a férfi "levadászhassa". Ehhez megvannak a tökéletesre fejlesztett eszközei: az ártatlan, szempillák alól repdeső tekintet, a magát felkínáló gömbölyödés, hullámzás, a kipiruló arc, a csillogó szemek... Akinek volt már dolga élőben nőkkel érintkezni, tudja, miről írok, illetve beszélek.

A férfi virágról virágra száll, ez áll a genetikai programjában - a nő viszont próbálja megragadni először a pasi szexuális figyelmét, aztán a lelkét, végül megtartani magának az egész pakkot, hogy legyen kivel felnevelni az utódokat. Így működünk, ha tetszik, ha nem. A szociális máz, a felvett gesztusok és tanult magatartásformák csak erre rakódnak rá, több-kevesebb sikerrel.

A férfiak nem gyávák elköteleződni!

Ha megtalálják a tökéletes partnert (értsd: minden hibájuk ellenére a hozzájuk legjobban passzoló párt), minden követ megmozgatnak, és beindul a romantikus futószalag: virággal, ajtónyitással, kabátlesegítéssel, eszményi sétákkal, eszményi helyeken.

 Amikor ez nincs, akkor sejteni lehet, hogy az illető épp ki van használva egy "nemes cél érdekében". Hiszen bárki bármit mond, egy unalmas Forma 1-nél, focimeccsnél vagy hétvégéken át tartó pecázásnál sokkal bizsergetőbb foglalatosság az ágyban hempergés - és ezt nem feltétlenül kell fátyolos menyasszonyi csókkal és születendő gyerekek egész sorozatával megpecsételni. Kisebb felhajtással is le lehet futni ezeket a köröket, ha csak a fizikai (kémiai) élményszerzés a cél - vagy épp a szürke hétköznapok kiszínezése.

Évezredeken át próbálta a vallás elejét venni az efajta csapongásoknak, mindenféle poklokat és kénköves ménkűket kilátásba helyezve - most pedig a társadalom fitymáló tekintete, amely jobb magaviseletre intené az embert. De azért ennek már sokkal kisebb a hatóereje, hiszen a régi korokkal ellentétben, a mai társadalom már nem tud olyan makulátlan példát statuálni az embernek.

Hiszen manapság a házasságok több, mint fele válással végződik, rengetegen tartanak B és C tervként aposztrofált "párhuzamos univerzumokat". Rengetegen vannak, akik epekednek a szerelemért, de sok-sok éven át nem találnak párt. A mai társadalom egész mást tesz és egész mást hirdet. A szülők, az iskola megtanítja, hogy egy nő + egy férfi = család, gyerekek. Ez a természetes minta.

Aztán jön a nagybetűs ÉLET és jól orrba vág a forgóajtaja. Mert a mostani kapcsolatok már inkább az adok-kapok elvre épülnek. És a "játék" végén általában valaki sérül - aki jobban szeretett, aki jobban ragaszkodott, aki többet remélt. Talán rosszul mérte fel a helyzetet, az erőviszonyokat, belelátott dolgokat, amik nem voltak ott. Kinek a hibája? A hormonoké, a társadalomé, a férfié, aki egy még színesebb virág miatt tovaszállt? Döntse el mindenki maga!"

Forrás: she.hu