Férfivélemény: Hagyd már abba a szakítás utáni szenvedést!
Az életünk egyik célja, hogy boldogok legyünk, vagyis ennek nem a célnak kellene lennie, hanem magának a folyamatnak. Viszont amikor szakítanak az emberrel, akkor a lehető legtávolabb sodródik ettől az állapottól.
És ilyenkor csak azt szeretnénk, hogy újra visszamászhassunk a békés, vidám boldogság felhőcskére. Képesek vagyunk megalázkodni, hülyét csinálni magunkból, hogy visszakapjuk azt, amit elvesztettünk. De mit is szeretnél pontosan visszakapni? A boldogságodat vagy az embert, aki ebbe a helyzetbe juttatott? Mert szerintem az előbbi a fontosabb, az pedig nincs egy személyhez kötve.
Igen, tudom, nagyon szar. Én is voltam kiborulva. Felnőtt férfiként bőgtem, mint egy kisgyerek, mert kihúzták a lábam alól a talajt, és hirtelen el sem tudtam képzelni, hogyan tovább. Ezzel nem lehet mit kezdeni. Ha szeretted a másikat, akkor ezt kell érezned, akkor fájnia kell, és neked kurvára szenvedned kell.
Nincs ebben semmi szép, semmi magasztos, ilyen a mocskos valóság.
DE! És ez most egy hatalmas nagy de! Ha eltelt pár hét (esetleg hónap), és eleget lubickoltál az önsajnálat posványában - ezerszer lejátszottad magadban, hogy hogyan jutottatok el idáig, mi romolhatott el, mit lehetett volna másképp, mennyire szemét, amiért így eldobott, mennyire hiányzik, mennyire gyűlölöd, és még mindig mennyire szereted - akkor ideje befejezni ezt.
Nyugi, nem vagyok hülye, tudom, hogy ez nem gombnyomásra működik. Ahogy az erdőből sem jutsz ki pusztán azáltal, hogy eldöntöd, hogy elindulsz. De akkor is muszáj elindulni, ha a kivezető út is pont olyan sötét, mint ahol most csücsülsz.
Te most válaszokat keresel. Mi történt? Miért történt? Mi fog történni? Egyáltalán mi lesz veled nélküle? Ezek kellenek a lezáráshoz. És meg is fogod találni őket. De nem most! Mert amikor érzelmi káosz dúl benned, meg vagy sebezve és a létezés is fáj, úgysem tudsz racionálisan gondolkodni. Ilyenkor még nem fogsz válaszokat kapni a kérdéseidre, csak saját magadban forgatod a kést. Szóval ideje eldöntened: jó-e az neked, hogy szenvedsz, mint a kutya (már, hogy a francba lenne jó?), vagy megérdemled azt, hogy legalább kicsit jobban érezd magad?
Azt mondják, nem jó, ha eltemetjük magunkban az érzéseket, de most mégis ezt kell tenned. Pakold el szépen a szíved egyik hátsó fiókjába az összes fájdalmadat, rossz érzésedet, ordító kérdéseidet! Onnan fogod felismerni ezt a fiókot, hogy rá van írva, hogy "tagadás". De vigyázz, ettől megszűnni nem fognak, de egy kis egérutat nyerhetsz így. Ez azért fontos, mert ebben az állapotban nem vagy elég erős ahhoz, hogy megbirkózz velük. Ezt el kell fogadnod.
Az első lépés, hogy összekaparod magad, és közben nem leskelődsz be a fiókba. Persze be fogsz... Este megnézed a Facebook profilját, hogy hova ment, kivel volt, ki az az új pasi/csaj mellette a képen, aztán össze-vissza bőgöd a párnád, és ócska, giccses romantikus filmeken fogsz lelkileg önkielégíteni. De legalább tudod, hogy már döntöttél: te ezen túl AKARSZ lenni. Mert ha nem is akarod, akkor csak úgy magától nem lesz jobb, vagy csak sok-sok elpazarolt idő után kopnak ki az érzések. Törekedned kell arra, hogy ne kezdd minden napodat azzal, hogy fejest ugrasz a szakítás utáni önmarcangolásba, hanem találj valamit, amitől legalább egy paraszthajszálnyit jobb lehet az életed!
Járj társaságba, menj el edzeni, áldozz több időt a hobbijaidra, találkozz új emberekkel, iratkozz be egy tanfolyamra, flörtölj, élvezd, ha bókolnak, javíts az önértékeléseden, próbáld jobban érezni magad a bőrödben! Arra fókuszálj, amitől jobbkedvű leszel, ami ki tud húzni a letargiából! Mert most erre van szükséged. És erővel kényszerítsd magad, hogy minél távolabb kerülj az extől, fizikailag, érzelmileg, szellemileg!
Mert időt kell nyerned ahhoz, hogy kezelni tudd.
Ha ezt eltökéled, akkor minden nappal egy kicsivel távolabb tudsz jutni a szenvedéstől, és minden egyes lépés egy apró győzelem lesz. És ha már sikerült eljutnod oda, hogy emelt fővel, mosolyogva kelsz ki az ágyból, és el tudod hinni, hogy jó dolgok várnak rád az életben, akkor benézhetsz abba a fiókba. Akkor higgadtan, távolabbról, kevesebb érzelmi töltettel átgondolhatod, hogy mi miért volt, levonhatod a tanulságot, és végleg lezárhatod. De adj időt magadnak, amíg eljutsz idáig, és ne akarj idő előtt legyőzni egy olyan szörnyet, ami akkor per pillanat erősebb nálad!
Forrás: she.hu