Férfiak a szülőszobában – van keresnivalójuk?

A férfiakat régen a várandósságból, a szülésből és a gyermekágyi időszakból is kihagyták. Ők meg voltak róla győződve, hogy úgysem értenek ezekhez a misztikus dolgokhoz, és rótták a folyosókat hátratett kézzel várakozva, a nők pedig a szégyenlősségért nagy árat fizettek: csinálhattak mindent egyedül, vagy nőismerőseik segítségével. Szerencsére ma már sokkal jobb a helyzet. A leendő apukákat már a terhesség korai szakaszától kezdve bevonjuk a várakozásba, együtt választunk gyerekbútorokat, nevet, együtt járunk az ultrahang-vizsgálatokra megcsodálni a pici emberi lényt. Természetes, hogy a közös szülésfelkészítő órák után együtt megyünk szülni is, hiszen melyik férfi hagyná ott a párját a legnehezebb órákban? Így aztán a bábák, az édesanyák háttérbe szorultak, és a férjek vették át a helyüket.

Erős kezek segítenek

Bizony szükség is van a férfiakra, akik szót értenek az orvossal, miközben feleségük már beszélni is alig tud, sőt, ha úgy hozza az élet, képesek erélyesen fellépni, és másik orvost követelni. Felelősséget vállalnak gyermekük világrajöveteléért, és ez nagyon fontos. Fogják párjuk kezét, aki belőlük tudja a legtöbb erőt meríteni, vizet hoznak, derekat masszíroznak, biztatnak, és aztán elvágják a köldökzsinórt, majd párás szemmel kapják a karjukba a megfürdetett kisbabát. Ha addig sokat beszéltek hozzá, akkor megismeri a hangjukat, és reagál rá, ha pedig valami miatt az anyuka nem tudja mellre tenni a kicsit, akkor az apuka mellkasán, az ő bőrével érintkezve pihenhet és nyugodhat meg.

Ha apuka rosszul van

Egy ideális világban minden nő könnyen szülne, és minden férfi el tudná viselni a sok vér és egyéb szülés-tartozék látványát, szagát. A valóságban viszont léteznek gyenge gyomrú férfiak, akik bizony egy vérvételtől is rosszul lesznek, nemhogy akkor, amikor azt látják, hogy orvosok matatnak szívszerelmük intim tájain, ahonnan olyan dolgok jönnek elő, mint vér, magzatvíz, nyálka, és egy egész háromkilós gyerek, erekkel átszőtt köldökzsinórral és méhlepénnyel a végén. Mindehhez még vegyük hozzá a szülés természetes szagát, ami a fertőtlenítőkkel keveredve már ki tudja ütni az apukákat. Ilyenkor általában az egyik nővér megpróbálja felnyalábolni a földről a kispapát, és elvonszolni valahová, ahol magához térhet.

Hogy segíthetnék?

Ami még nagyon megriaszthatja a férfiakat, az a fájdalom és a tehetetlenség. Lényegében nem tudják csillapítani a szülési fájdalmakat, amiket párjuknak át kell élnie, és egyetlen kézikönyv sem készítheti fel őket azok erősségére, és az akár üvöltő, káromkodó, halálfélelemmel küzdő, vagy épp teljesen befelé fordult feleségükre. Ezért aztán, ha az apa jó előre tudja, hogy ő ezt nem bírja, akkor ne követelőzzünk, és ne kényszerítsük arra, hogy bent legyen velünk – válasszunk más segítőt! Van még egy különleges eset: amikor az apa azért nem akar bent lenni a szülésen, mert nem akarja, hogy az a terület, amihez eddig a szexet kapcsolta, úgy égjen bele a tudatába, mint szülőcsatorna. Ritkán, de megtörténhet, hogy többé nem tud nőként tekinteni párjára, hanem csak anyaként, és erre a szexuális élet is rámehet. Az ilyen helyzeteknél is jobb, ha elengedjük párunkat izgulni a folyosóra. Minden kulcsa az alapos előzetes megbeszélés: mindenki mondja el az igényeit. Ha az anyuka nem akarja, hogy párja ilyen kiszolgáltatottan, véresen lássa, vagy inkább az anyukájával, vagy egy választott szülésznővel érezné biztonságban magát, nyugodtan kérjen meg valaki mást segítőnek, de ugyanez igaz az apukákra is: nem feltétlenül a közönyösség vagy a szeretethiány jele, ha nem akarnak bent lenni a szülésnél.

Forrás: ridikul.hu