Féltékenység és bizalmatlanság jele lehet, ha megnézzük a párunk üzeneteit

Van egy rossz hírünk: a szakemberek szerint egyértelműen a bizalmatlanság és a féltékenység jele lehet, ha megnézzük a párunk üzeneteit. Lehet, hogy csak abban a pillanatban érezzük ezeket a bizonytalan érzéseket, mégis ez az, ami rávesz bennünket, hogy megnézzük a levelezését, az üzeneteit vagy a híváslistáját, és megbizonyosodjunk arról, hogy nincs veszély, nincs okunk félni a megcsalástól vagy a kéretlen flörtöléstől.

Tény, hogy a féltékenység megzavarja a nyugalmunkat és pusztítást okoz a kapcsolatunkban. S ha szigorúan vesszük, az ilyesfajta kémkedés egyértelműen arra utal, hogy nem bízunk a párunkban. Ha még szigorúbban vesszük, súlyosabb esetben kimerítheti akár már az üldözés vagy a zaklatás fogalmát is – persze ehhez már el kell jutni arra a szintre, hogy kövessük is a párunkat, és kifigyeljük, mikor mit csinál, és kivel. Talán nem is gondolnánk, mennyire veszélyes dologba keveredtünk bele, amely megmérgezheti a mindennapjainkat a valószínűleg fölösleges aggodalommal, félelemmel és zavarodottsággal.

A helyzetünk súlyosságát egyszerűen ellenőrizhetjük, például ezeknek a kérdéseknek az őszinte megválaszolásával:

• Naponta legalább egyszer megnézzük a párunk közösségi oldalakon végzett tevékenységét?
• Rendszeresen ellenőrizzük, hogy a párunk milyen útvonalon megy a munkahelyére és jön onnan haza?
• Amikor csak lehet, megnézzük a párunk szöveges üzeneteit és híváslistáját a telefonján?

Ha ezekre a kérdésekre igennel válaszoltunk, akkor sajnos komoly problémáink lehetnek a bizalmatlanság és féltékenység területén.

Jobb esetben megnyugtathat bennünket egy-egy ilyen csekkolás, és hosszú időn keresztül vagy talán soha többé eszünkbe sem jut újból megtenni – ez a szerencsésebb eset. Viszont sokan esnek bele abba a csapdába, hogy a látottak révén (még ha azok teljesen ártatlanok is voltak) még idegesebbek és feszültebbek lesznek, a féltékeny elme ugyanis képtelen pihenni: állandóan dolgozik, kétségbe von és kombinál, egy nyugta sincs. Mindent jelnek vesz, ráadásul intő jelnek. A bizalom pedig már régen elveszett.

Hogyan szabadulhatunk meg a féltékenységtől? A felismerés már fél siker.

Beszéljük meg önmagunkkal a helyzetet

A felismerést követően érdemes lehet egy kicsit önmagunkba nézni, és őszintén végiggondolni, hogy miért is vagyunk bizalmatlanok. Tett vagy mondott bármit is a párunk, amiért okunk van a féltékenykedésre? Ha valójában nem, akkor talán velünk lehet a baj: miért nem tudunk megbízni a másikban?

Azon túl, hogy ezt tisztázzuk magunkban, mondjuk is ki, hogy „igen, féltékenyek vagyunk”. És tudatosítsuk magunkban, hogy ez az érzés nem segít, sőt árt a kapcsolatunknak. Tehát valamit tennünk kell azért, hogy ez a kellemetlen érzés megszűnjön. És ez nem az állandó követés, üzenetek csekkolása és ellenőrzése. Amikor beindul a féltékenység bennünk, tudatosítsuk magunkban, hogy mit érzünk, emlékeztessük magunkat, hogy féltékenyek vagyunk, és figyeljük, hogy mi zajlik bennünk – de ne keressük a párunk telefonját azt remélve, hogy abban majd mindenre választ kapunk, és megnyugvást találunk, mert nem fogunk.

Beszéljünk a partnerünkkel

Félelmetesnek tűnhet, de miután tisztáztuk magunkban a helyzetet, jelezzük a párunknak, hogy beszélni szeretnénk vele. Keressünk egy olyan időpontot, amikor mindketten ráérünk, és energiánk is van a komoly témáról beszélni. Az őszinteség természetesen alapfeltétel. Kérdezzünk rá, hogy a párunk szerint van-e okunk féltékenykedni, illetve mondjuk el neki, hogy miért vagyunk bizalmatlanok vele kapcsolatban, mik azok a viselkedések, amik ezt váltják ki belőlünk, és tisztázzuk, hogy csupán félreértésről van-e szó, vagy valóban helyesek a megérzéseink. Ne hagyjuk, hogy egy legyintéssel elintézze a partnerünk a kérdést, ragaszkodjunk a tényekhez, hogy alátámassza az álláspontját. Kérjük meg, hogy legyen velünk minden esetben őszinte, és biztosítsuk arról, hogy mi is így teszünk a jövőben.

Ha kiderül, hogy a párunk titkolózik, nem őszinte, flörtöl, füllent, elmismásol dolgokat, szembesítsük vele – és döntsük el, hogy szükségünk van-e egy ilyen kapcsolatra, vagy keresünk valakit, akiben feltétel nélkül megbízhatunk, anélkül hogy állandóan késztetést éreznénk arra, hogy folyamatosan ellenőrizgessük.

Forrás: ridikul.hu