Egy kapcsolat ugyanolyan ciklusokból áll, mint bármi más az életben. Számos felosztás és elmélet kering a köztudatban, de abban mindegyik megegyezik, hogy a vonzalom kialakulását követően nagy valószínűséggel valamikor bekövetkezik majd egy kiábrándulás vagy hanyatlás is. Az, hogy ez éppen a körforgás elején vagy végén merül fel, és mi lesz ennek a vége, na ez a nem mindegy. Modern kori közhely, hogy olyan sok a válás mostanában. És mint tudjuk, a közhelyek igazságtartalma mindig nagy. Mert tényleg sok a válás, a szakítás, egyre ritkábbak az évtizedes házasságok, párkapcsolatok. Ez az írás nem arról szól, mi lehet ennek az oka, hanem arról, mit tehet az, aki úgy érzi, érdemesebb lenne megmenteni a jelenlegi párkapcsolatát, ahelyett hogy ismét beszáll a randipiacba.
Belekényelmesedni egy párkapcsolatba a világ legegyszerűbb dolga, rájön erre mindenki néhány év, esetleg hónap után. Ha elmúlt a vadászidény és a kampányidőszak, akkor jöhet a tévé otthon, szőrös lábbal mackónadrágban, hétvégén meg a vásárlás és „anyádék”, no meg a „kösz, jól vagyunk”. Nem, senki nincs jól ilyenkor, csak még nem jöttek rá. Mert ez a „megvagyunk” korszak az előszobája annak, amikor kizöldül a szomszéd kertje, a mienk meg furcsamód sivárrá és gazossá változik, esetleg észre sem vettük, hogy tűzvész pusztított, holott nem mi voltunk a gyújtogatók.
Nem értünk egyet azzal a rém egyszerű megközelítéssel, amikor azt ajánlja valaki egy évek óta nem szeretkező házaspárnak, hogy vegyenek szexi fehérneműt, mert majd attól mindenki megvadul az ágyban. Mintha egy műszálas villantás megoldana minden sértődést, önértékelési vagy ideológiai problémát, amelyek egy párkapcsolatban az évek alatt felgyülemlettek! Nem, egy csipkés kombiné nem old meg semmit, csak még kínosabbá teszi esetleg az amúgy is kellemetlen helyzetet. (Természetesen akadnak kivételek, főleg, ha a fókusz nem a szexi neglizsén van, hanem az összeszedett bátorságon, újra közeledésen.) De egy ellaposodott kapcsolatnál először is el kell dönteni, szeretnénk-e megmenteni ezt a kapcsolatot. Ha a válasz igen, akkor érdemes azt is figyelembe venni: egyáltalán nem biztos, hogy a párunk is így gondolkozik – csak remélni tudjuk. Ez máris más színben tünteti fel a dolgokat, mert aki tudja, hogy van vesztenivalója, mindent jobban értékel. Ahhoz, hogy felrázzunk egy kapcsolatot, az alábbi feltételek (nem feltétlenül ebben a sorrendben) nagyjából mindig szükségesek:
Megkeresni azt a nőt/férfit, akik a megismerkedéskor voltunk
Mert végeredményben úgy szerettünk egymásba. Évek alatt persze sokat változhat az ember, de régi énünk kisebb vagy nagyobb darabja akkor is ott szunnyad bennünk, és igaz ez a párunkra is
Örömet okozni neki és magunknak
„Dolgozz a kapcsolaton!” – hangzik az örök érvényű jótanács. Oké, de hogy? Egyszerűbb onnan megközelíteni a dolgot, hogy próbáljunk minél többször apró kis örömöket okozni neki és közösen magunknak, ez pedig oldja majd a feszültséget, elmozdítja a kapcsolatot abból az álló helyzetből, amibe kezdett beleragadni. Olyan ez, mint a békülés folyamata: apró, puhatolózó lépésekkel közelítünk a másik felé, és figyeljük a reakcióit. Ugyanilyen apróságokkal akár mosolyt is csalhatunk mindkettőnk arcára. Lehet ez ajándék, program, otthoni figyelmesség, bármilyen meglepetés, hiszen ahányan vagyunk, annyi különböző dolog csalhat mosolyt az arcunkra.
A legmelósabb része minket érint
Elviccelődhetünk azon, ki mikor szépítkezett utoljára úgy, ahogy az első randik idején tette, vagy azóta mennyit szedett fel a párunk kilókban, de a mosolyok e tekintetben sehol nem őszinték. Akkor van jogunk kérni és kritizálni a párunk irányába, ha a mi lelkiismeretünk tiszta. És a tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol még lenne igény és érdeklődés a szépítkezésre, ott azért többnyire észre is veszik az eredményét…
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest