Hogyan szóljunk a másikhoz?
Egyértelműen és világosan: ha azt szeretnénk, hogy megértsenek minket, kerüljük a terjengős beszédeket, barokkos körmondatokat, inkább fejezzük ki magunkat egyszerűen és egyértelműen!
Recencia-hatás: az emberi agy a legutolsó dologra emlékszik a legtisztábban, ezután a legelsőre, és a kettő között hallott dolgok hajlamosak egyik fülön be-, majd a másikon kisuhanni. Ezért a prioritásokat időzítsük mondandónk elejére és végére!
Utóellenőrzés: ellenőrizzük le a hallgató félnél, megértette-e, amit mondtunk neki. Ezt ne fenyegetően tegyük, hanem tényleg legyünk rá kíváncsiak, világosak voltunk-e – számunkra és számára is előny, ha nem kell kétszer dolgoznunk.
Hallgatni arany: nem kell mindig beszélni! Mielőtt kinyitnánk a szánkat, gondoljuk végig, valóban olyan értékes-e, amit éppen mondani szeretnénk. Ha nem, ne raboljuk egymás idejét.
Hogyan hallgassuk meg a másikat?
Odafigyelve: legyen bennünk őszinte kíváncsiság a másik mondandója iránt! Ezt ő is érezni fogja, és bátrabban, szabatosabban fejezi majd ki magát, mintha azon kellene aggódnia, érdekel-e minket egyáltalán, amit mond.
Visszakérdezve: ha valami nem világos, kérdezzünk nyugodtan. Visszautalva az előző blokkra: senki sem szeret dupla munkát végezni.
Ítélkezésmentesen: ne alkossunk ítéletet a másikról pár mondat alapján! Ítélkezés helyett először próbáljunk az ő szemszögébe helyezkedve látni a helyzetet, és ennek tükrében vonjunk le megállapításokat!
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest