Nathan Winner és Bonnie Nicholson, a Southern Mississippi Egyetem kutatói arra keresték a választ, hogyan hat a túlzott szülői gondoskodás, szakszóval a „helikopter” szülők viselkedése a fiatal felnőttekre. A kifejezés azokra a szülőkre utal, akik folyamatosan szemmel tartják a gyermekeiket, hogy mindig tudják, azok mit csinálnak. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy ezáltal gyermekként kezelik, infantilizálják felnőtt gyermekeiket is. Ezzel szűkítik gyermekeik autonómiáját, fenntartják a függőségüket, így ők gyakran nehezen tudnak a saját lábukra állni, és akár a lelki életüket is hátráltathatja mindez.
Túlgondoskodó szülők, önállótlan gyerekek
Winner és Nicholson szerint a szülői pszichológiai kontroll valójában tolakodás, és az ilyen szülők túlságosan is be akarnak vonódni gyermekeik életébe. Ez pedig a gyermekeknél is nárcisztikus jegyek kialakulásához vezethet. Azok a gyermekek, akikhez így viszonyulnak a szüleik, maguk is hasonló szülők lesznek. Fontos még megemlíteni, hogy a túlkontrolláló szülők gyakran nagy adag melegséggel és szeretettel kényeztetik gyermekeiket, és mindent vagy még annál is többet megadnak nekik. A gyermekek viszont elkezdik úgy érezni, hogy akkor fogják őket szeretni a szüleik, ha teljesítik a kívánságaikat, ez pedig még inkább rombolja az önállóságérzésüket.
Ugyanakkor ebből a mintából ki lehet törni: akit nárcisztikus szülő nevelt, nem törvényszerűen válik maga is nárcisztikussá, és tehet törekvéseket az autonómia és a függetlenség felé, amint felismeri a saját lehetőségeit és cselekvőerejét.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest