Ki ne érezte volna már magát a nyomorúság legmélyén, egy százas csomag telesírt papírzsebkendő alá temetve, megfogadva, hogy soha többé nem lesz szerelmes. Mert az csak fájdalommal, csalódással, könnyekkel jár. Nem kell ez… minek?!
Hirtelen mintha egy hatalmas láda mélyére kerülne az a sok csodás pillanat, azok a gyönyörű emlékek, amiket épp a szerelemnek köszönhetsz. Amikor pillangók repdestek a hasadban, ha megláttad a nevét a telefonod kijelzőjén, az a csodálatos esti séta a tóparton, a rengeteg nevetés. Az a remek koncert, ahová az utolsó pillanatban vettetek két jegyet, és milyen jól tettétek. Vagy azok a pillanatok, amikor neki meséltél először egy munkahelyi sikeredről, vagy épp ő vigasztalt meg, mert csalódtál.
Nem akarsz emlékezni, csak felejteni, és megesküszöl rá magadnak, újra és újra, hogy soha többé nem bolondulsz bele senkibe. Bezárod a szíved, a kulcsot pedig egy feneketlen kút legmélyére dobod, ahonnan senki sem hozza azt fel soha többé – ebben teljesen biztos vagy.
Aztán telnek-múlnak a napok, hetek, elkezded szépen összeszedni magad, és már nem zavar a csókolózó tinik látványa a buszmegállóban, és nem bőgöd el magad, ha azt látod, hogy a szomszéd lánynak megint virágot hozott a barátja. Ismét előveszed a csinos szoknyákat, új frizurát csináltatsz, igent mondasz egy-egy randimeghívásra… de persze csak azért, hogy néha legyen valaki… szerelemről viszont szó sem lehet.
Érdemes mégis esélyt adni ennek a csodálatos érzésnek, ami nem, egy kicsit sem nyálas, nem túl sok, csak olyan „hűha”. Kisimítja az arcod és a lelked, sőt, az egészségedre is jó hatással lehet: a tudósok szerint jót tesz a vérnyomásunknak, az immunrendszerünknek, sőt, segíthet csillapítani a fájdalmat is, és még tovább is élhetünk, ha szeretünk!
Ebben lehet némi igazság, hiszen aki szerelmes, az boldogabbnak érzi magát, és több értelmet lát abban, miért is élünk ezen a világon. Minden nap van egy célja, ki miatt csinálja végig az adott napot, minden „nemszeretem” feladattal együtt, és boldoggá teszi, ha este a szerelmével kuporodhat le a kanapéra, elmajszolva akár egy szerény vacsorát, akár valami ínyencséget… a lényeg, hogy van kihez hazamenni, van, aki vár, átölel, figyel rád, féltve óv és viszontszeret.
Ne félj hát a szerelemtől! Lépj ki bátran a megszokott kis komfortzónádból – vagy legalább néhány meghívásra mondj igent –, ismerkedj, beszélgess, nyílj meg. Légy türelmes, előbb-utóbb újra rád fog találni ez a semmihez nem hasonlítható, mámoros, testedet-lelkedet új erővel feltöltő érzés… a szerelem.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest