Éppen ezért üljünk le, s beszéljünk át magunkkal pár dolgot, tegyünk fel magunknak fontos kérdéseket, esetleg írjuk is össze őket, s csakis alapos megfontolás után hozzunk döntést.
Ez a kapcsolat az, ami a legjobbat hozza ki belőlem?
Amennyiben azt érezzük, jobb emberek vagyunk a másik által, akkor azért nagyjából rendben van minden, ám ha rosszabbak, türelmetlenebbek, idegesebbek és kevésbé toleránsak, akkor lehet, hogy nem a megfelelő partner mellett vagyunk.
Boldognak, vagy esetleg idegesnek, feldúltnak érezzük magunkat az időnk nagy részében?
Hogy telnek a mindennapjaink
Többet áldozunk fel ezért a kapcsolatért, mint amennyit nyerünk általa?
Önzőnek kell lenni, szeretni kell magunkat is, és egy ponton bizony mérlegelni kell.
Van legalább egy közös szenvedélyünk? Vannak terveink a közös jövőnket illetően?
Ha nincs is közös hobbink, vagy egy olyan téma, ami mindkettőnket érdekel, elképzelhetőnek tartjuk, hogy ha megerőltetnénk magunkat, lenne?
Többet veszekszünk, mint amennyit nevetünk együtt?
A veszekedés lehet jóleső, éltető dolog is, ám néha bántó, gyilkos, és megöli a szerelmet.
Van időnk egymásra?
Egyáltalán van igényünk még egymás társaságára?
Valóban őt szeretjük, vagy azt a valakit, aki szeretnénk, ha belőle válna?
Ez mindig fontos kérdés: Szeretem még ezt az embert egyáltalán? Vagy azt szerettem, aki volt 10 éve? Gondoljuk át csendben, nyugalomban.
Forrás: ridikul.hu