Ezekkel kergetjük az őrületbe a pasikat!

Mindenkinek vannak jó vagy rossz tulajdonságai, szokásai, amiket lehet, hogy észre sem veszünk, vagy nem tudatosul bennünk, hogy csináljuk, és az meg végképp elkerülheti a figyelmünket, hogy ezek esetleg idegesíthetnek másokat. De állítólag vannak a nemünkre jellemző idegesítő szokások is, amik általában jellemzők a nőkre (tisztelet a kivételnek, persze). Ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat.

Nézzünk szét a lakásban, és tegyük a kezünket a szívünkre: valóban szükségünk van minden egyes kozmetikumra? (Természetesen igen, de most nem ez a lényeg.) Mert amíg egy férfinak általában elegendő egy tusfürdő, egy sampon, esetleg balzsam és a borotválkozó- meg a fogmosószett, addig mi el sem indulunk otthonról a boltba egy ilyen kis csomaggal. Ráadásul körömlakkból és szemfestékből sosem lehet elég, csak tartsuk rendben azokat, akkor talán kevésbé zavaró a rengeteg kence.

Az is bosszantó lehet, ha sosem készülünk el időre. Akár sminkről, akár öltözködésről van is szó, a nőknél az öt perc is könnyen fél órát is jelenthet, és lássuk be, ha folyton ránk kell várni, mert még egy kis rúzs, egy tincs kivasalása, inkább a másik cipő… meglehetősen bosszantó lehet.

„Semmi…”

– Mi a baj? – Semmi…

Tegye fel a kezét, akinek még sosem volt ilyen párbeszéd az életében! És az is, akinek a párja nem lett ideges a választól. Igaz, ha egy kicsit gondolkozunk, vagy magunkba nézünk, már tudjuk a választ és talán ki is tudjuk mondani, de azért a klasszikus „Semmi…” eléggé őrületbe kergető.

Hasonlóan idegesítő lehet, amikor a kérdésre kérdéssel válaszolunk. Mert szoktunk, ez nem vitás. „Hol találkozzunk?”, „Szerinted?”, vagy “Mikor menjünk nyaralni?”, „Nem is tudom, neked mikor lenne jó?” Világos, hogy szeretnénk közösen eldönteni, megbeszélni, de a sok bizonytalan visszakérdezés helyett próbáljuk meg elsőre elmondani, hogy mi mit szeretnénk, és utána is rátérhetünk a közös, kompromisszumos döntésre.

Már a kozmetikumoknál is említettük, de a cipők és ruhák felhalmozásának tolerálásáért is igazán hálásak lehetünk a férfiaknak – már amennyiben valóban elnézik nekünk, hogy bár tele van a szekrényünk, sosem tudjuk, mit vegyünk fel, még akkor sem, ha két nappal korábban vásároltunk be egy leárazáson.

Nőként szinte sosem eszünk, csak ránézünk és dolgozunk tovább. Éppen ezért megelégszünk az étteremben egy könnyű salátával is. Megrendeljük, és boldogan megállapítjuk, hogy milyen erősek vagyunk. Aztán kihozzák a párunk illatos húsát sült krumplival, mártással, és összeszalad a nyál a szánkban. Kérünk egy falatot, kettőt, csak még egy krumplit, csak még az utolsó falat húst… Őszintén szólva, mi sem örülnénk, ha megennénk az ebédünket vagy vacsoránkat.

No és persze ott van a fecsegés. A végeláthatatlan, minden apró részletre kiterjedő mesélés, a zárójeles magyarázatokkal és háttérinformációkkal, csak a jobban értés végett… És még mi vagyunk felháborodva, ha azon kapjuk a párunkat, hogy nem figyel, hogy fogalma sincs arról, hogy mit mondtunk öt perccel korábban. Pedig biztosan nagyon fárasztó lehet a sok feleslegesnek tűnő részlet és információ, próbáljunk meg olykor tényleg csak a lényegre koncentrálni.

Forrás: ridikul.hu