Megváltozhat a kettőnk közötti kommunikáció, vagyis egyszer csak arra eszmélünk, hogy már nem beszélgetünk olyan sokszor és olyan mély és komoly témákról, mint a kapcsolatunk elején. Sokkal inkább a mindennapos dolgok, problémák jönnek csak elő. Ehhez kapcsolódhat, hogy már nem érintjük meg egymást olyan gyakran, egyre kevesebb kettőnk között a spontán ölelés, csók, puszi és a több
Ha megfigyeljük a gondolatainkat, az akár egymással, akár másokkal folytatott beszélgetéseinket, arra leszünk figyelmesek, hogy egyre többször mondjuk azt, hogy „én” vagy „te”, és talán már csak elvétve használjuk a többes számú „mi” személyes névmást. Nem beszélve arról, hogy a közösen töltött időnk az többnyire otthon van, és többnyire tévézéssel telik, vagy a telefonunk nyomkodásával, de nem egymással foglalkozunk közben. Randizni sem igen szoktunk, a közös programok és tervek valahogy háttérbe szorultak.
Szakítás vagy mentés?
És ha ehhez még jó sok vita és veszekedés társul, főleg, ha a „rosszabb” fajtából, akkor talán már egyértelmű számunkra, hogy ennek a kapcsolatnak sajnos lassan vége lehet, ha nem teszünk érte semmit. Merthogy, ha úgy látjuk, megéri, érdemes lehet vele foglalkozni, és tenni azért, hogy ne a szakítás legyen a következő állomás, hanem újra egymásra találjunk.
Forrás: ridikul.hu