Van a köztudatban egy „normális” ütemezése a párkapcsolatnak: egy pár összejön, néhány évig együtt vannak, összeköltöznek, majd úgy döntenek, családot alapítanak. Mindezt egy házassággal szentesítik, majd gyereket vállalnak, egyet, kettőt, hármat, sokat. Meglepődünk, ha ez a megszokott rendszer felborul, és furcsálljuk, ha egy pár hosszú évek óta együtt van, együtt is él, mégsem akarnak összeházasodni.
Bár ma már az élettársi kapcsolat elfogadott opció, a társadalmi elvárások jelentősen megcsappantak az esküvő kérdésében, mégis, kissé szokatlannak találhatjuk ezt a párkapcsolati formát. Még szokatlanabbá akkor válhat, ha több évtized után a felek úgy döntenek, összeházasodnak. Miért? Mi állhat egy ilyen döntés hátterében? Megéri ennyi év után összeházasodni?
Csak egy papír?
Sokak számára a házasság idejétmúlt intézménynek tűnhet. Ma már a férfi is, nő is meg tudja önállóan keresni a megélhetéshez szükséges anyagiakat, így a házasság mint gazdasági szerződés okafogyottá vált. Sokan nem vallásosak, vagy nem olyan mélyen azok, hogy számukra jelentőségteli legyen az, ha Isten előtt összekötik életüket, nekik a templomi esküvő csupán formaság. Sokan félnek az elköteleződéstől, nem hisznek a monogámiában, enélkül is boldogok együtt, és ezért nem tartják fontosnak, hogy mindhalálig egyetlen emberhez kössék magukat.
Valami mégis más tőle
Azonban a házasság mégis egy fontos, szimbolikus esemény egy pár életében. Az a momentum, amikor mindketten úgy döntenek, és kimondják, hogy kitartanak egymás mellett jóban, rosszban, egészségben és betegségben, amíg a halál el nem választja őket. Hiába tudjuk, hogy ma már a válás is opció, mégis, ez a szerződés, kimondva és aláírva szeretteik előtt, olyan kapocs a két ember között, ami sokkal szorosabban köti őket össze, mint bármilyen élettársi kapcsolatról szóló papír. A rituáléink és ünnepeink olyan mélyen gyökerezve képezik kultúránk alapját, hogy az esküvő közös narratívánk egyik talpköve lesz – enélkül hiányos marad családi történetünk.
Nehéz döntés
Ha egy pár már régóta együtt él, de nem házasodtak össze, annak oka gyakran az, hogy még nem érettek meg egy ilyen fokú elköteleződésre. Ez nagy önismeretről tanúskodik, hiszen a családi nyomás ellenére ők kitartottak döntésük mellett, hogy ugyan együtt vannak, de még nem biztos, hogy véglegesen. Egy kapcsolat, ahogy a benne részt vevő felek is változnak, folyamatosan fejlődik, alakul. Ennek a változásnak a ritmusa mindig egyedi, így egymáshoz hasonlítgatni őket, „normális” ütemet felállítani felesleges. Könnyen lehet, hogy egy párban fél év után megérik az elhatározás, hogy örök együttlétüket szerződéssel pecsételik meg, de az is lehet, hogy csak 20 év után jutnak erre a döntésre.
Gyakran előfordul, hogy egy pár olyan traumát él át, aminek hatására megerősödik közöttük a kötődés, és emiatt döntenek úgy, hivatalosan is összekötik életüket. Egy súlyos betegség, baleset annak a radikális felismeréséhez vezethet, hogy az élet nem tart örökké, és nem leszünk mindig itt egymásnak. Emiatt erős hála érzése ébredhet bennünk, és megtanuljuk igazán megbecsülni a másik jelenlétét – és ezt a házasság keretében ünnepeljük meg.
Korábbi csalódás is halogathatja az esküvői terveket. Ha a pár egyik – vagy mindkét – tagja már volt házas, azonban annak a kapcsolatnak válás lett a vége, nagyon sok időre lehet szüksége ahhoz, hogy újra hinni tudjon valaki a holtodiglanban. Az egymás iránti bizalom építgetése lassan, tégláról téglára történik, és bizony hosszú évekig is eltarthat, míg a kiábrándult fél újra véglegesíteni tud egy párkapcsolatot.
Az évtizedes együttélés utáni házasságnak sok oka lehet, mivel minden pár egyedi utat jár be. Próbáljuk ítélkezés helyett az ő szemszögükből nézni az eseményt, örüljünk és ünnepeljünk velük, hogy kitartottak, és továbbra is kitartanak egymás mellett!
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest