Értsétek meg, nem válok el a férjemtől, túl sok pénze van
Nem olyan egyszerű ez, mint hinnéd
A férjem anno nagy vagyont örökölt. Sokan mondták a hátam mögött, hogy beültem a tutiba. Mondták, mondják azt is, hogy kihasználom őt. Pedig ha tudnák, hogy milyen nehéz elviselni ezt az embert. Én szegény családból származom, és nagyon is jól tudom azt, hogy milyen, ha nincs pénz bevásárolni. Vagy kicsi a gyerek cipője, de nincs rá mód, hogy másikat kapjon. Fiatalabb koromban sokan megpróbáltak megszerezni maguknak, de én elhajtottam a komolytalan fiúkat. Vártam a nagy szerelmet, a fehér lovon érkező szépséges herceget, aki majd elszöktet kibírhatatlan otthonomból. Apám ivott, anyám pofozkodott.
Volt egy srác, aki tetszett, akibe aztán fülig beleszerettem, de – csóró volt. Nem mentem hozzá, el sem tudtam képzelni, hogy vele éljek, ketten gürizzünk a semmiért, és azon veszekedjünk az albérletben, hogy melyik számlát fizessük be. Könnyebb életet képzeltem el magamnak és majdani gyerekeimnek, jobbat mint amilyen az enyém volt otthon. Szerintem sokan vágynak ugyanerre, csak nem merik bevallani – még talán maguknak sem. Vagy nem jön össze a terv, és dühükben mondanak rosszakat azokra, akik szerencsésebbek voltak. Vagy a látszat ellenére szerencsétlenebbek? Ki tudja…
A férjemet egy szórakozóhelyen ismertem meg, ahol pultos voltam, ő meg a haverjaival ivott. Elkérte a számomat, találkoztunk, és két hónap múlva a felesége voltam. Boldog voltam, gyerekeket szültem neki. Aztán egy jóakaróm megsúgta, hogy szeretői vannak. Rákérdeztem, nem tagadott. Odabökte, hogy keressek magamnak én is valakit, aki megvigasztal, ha nem tudom elfogadni, hogy a férfiaknak szükségük van időnként egy kis vadászatra. Megpróbáltam, bosszút álltam. Kerítettem egy pasit. Nyilvánosan is mutatkoztam vele. Fiatal volt, jóképű, okos. A férjemet kiborította az én viszonyom. Megfenyegette a barátomat – ezt csak később tudtam meg.
A férjem ezután egy ideig normálisan viselkedett. Rendesen hazajárt, elvitt Afrikába, ami régi álmom volt. Aztán jöttek a hétköznapok. Ma már nem is igyekszik. Én viszont meghíztam. Nincs hova mennem, ha elválunk. Maradok itthon, boldogtalanul. Biztosan sokan vannak, akik így is cserélnének velem – legalábbis ezzel biztatom magam.