Képzeljünk el egy jelenetet: Időben hazaérünk, elkészítünk egy fantasztikus vacsorát. Gyönyörűen megterítünk, és mi is csodásan nézünk ki. Halk zene, gyertyafény. Hazaért Ő. És nem történik semmi. Leül, vacsorázik, aztán bekapcsolja a tévét. Na persze ez egy igencsak kisarkított szituáció, mindenesetre jól megmutatja, hogy milyen az, amikor a másik nem értékel bennünket, vagy legalábbis nem úgy, nem annyira, ahogyan mi szeretnénk.
Mutassunk példát! Vagyis mutassuk meg a párunknak, hogy milyen az, amikor valaki értékeli a másikat, Dicsérjük meg például, vagy mondjuk el neki, hogy milyen hálásak vagyunk azért, amiért ő az életünk része. Legközelebb talán már ő is kimondja nekünk ugyanezt.
Tanúsítsunk tiszteletet magunk iránt, vagyis ne alázkodjunk meg minden egyes alkalommal. Ne adjuk fel a kapcsolatban önmagunkat, legyen saját életünk, saját időrendünk, saját véleményünk.
Alkalomadtán esetleg elejthetünk egy-két mondatot, amellyel utalunk arra, hogy a másik értékelhetné (jobban), hogy mellette vagyunk és támogatjuk, segítjük, szeretjük. Ne legyen ez túl direkt, csak szépen, óvatosan, hogy magától jöjjön rá, milyen szerencséje van velünk.
És ügyeljünk arra, hogy ne adjunk túl sokat. Csak mértékkel, ne essünk túlzásba. És játszhatunk azzal is, hogy egyszer-egyszer nem teszünk szívességet, nemet mondunk, majd segítünk, hogy érzékeltessük, milyen az, amikor nem tudunk segíteni, és milyen az, amikor igen. Ha érzi a másik, hogy milyen az, amikor nem tudunk rendelkezésre állni, valószínűleg jobban értékeli majd azt, amikor viszont igen.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest