Ennél megalázóbbat még nem éltem át! Úgy tett, mintha nem ismerne

Tavaly nyáron ismertem meg egy férfit, aki nagyon kedves és szimpatikus volt. A boltba jött be, ahol dolgozom, vett valamit és beszélgetni kezdtünk. Délelőtt volt, nem nagy forgalom. Mondta, hogy a környéken lakik, és erre szokta sétáltatni a kutyáját, és majd jön máskor is. Reméltem, hogy így lesz. Kábé egy hónap múlva felbukkant, és hozott egy szál virágot. Látszott, hogy épp most tépte le valahol, de örültem neki. Ezúttal határozottan udvarolt, és megkérdezte, van-e kedvem vele vacsorázni. Mondtam, hogy sietnem kell haza a gyerekemhez, akit egyedül nevelek. Kérdezte, hogy ráérek-e valamikor azért. Persze, megoldható, válaszoltam, és megadtam a telefonszámomat.

Még aznap kaptam tőle egy sms-t, aztán másnap is, végül összehoztunk egy randit, amikor az apjánál volt a fiam. Nem tudom, talán az volt a hiba, hogy már aznap este megengedtem, hogy nálam aludjon. De arra gondoltam, felnőtt emberek vagyunk, tetszünk egymásnak, ugyan miért ne?! Meg aztán ki is voltam éhezve a gyengédségre. Amióta elváltam, nem volt férfi az életemben, és nagyon magányosnak éreztem magam. Szóval feljött, nálam és velem aludt, szép volt, jó volt. Reggel lelépett.

Két napig ezután nem is keresett. Utána egyszer bejött a boltba, aranyos volt, de nem olyan lelkes, mint korábban. Én meg közben jól belezúgtam, úgyhogy az újabb randevút én kezdeményeztem. Mondta, hogy most sok a dolga, de mindenképpen találkozzunk. Írt pár sms-t, de egyikben sem forszírozta a találkozót. Megkérdeztem, mit akar voltaképpen?! Csak egy numera volt az egész? Azt írta vissza, hogy dehogy, ő nem ilyen, csak most nagyon bonyolult az élete, egy kapcsolata is csak félig van lezárva – rendbe kell tennie az életét, azután jelentkezik.

Reménykedtem, hogy felbukkan. Nemrégiben összefutottunk az utcán. Két másik sráccal volt, és elkapta rólam a tekintetét. Úgy csinált, mintha nem ismerne meg. Ekkor értettem meg: semmit sem számítottam neki.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu