„Engedd el” – tanácsok az internet nagyokosaitól

Korábban a nagy gondolkodóktól, a filozófusoktól és a költőktől idéztünk, ha életünk egy szakaszában mankóra vagy útmutatásra volt szükségünk, ha mottót kerestünk az érettségi tablóra vagy egy-egy esemény meghívójára. Aztán jöttek a Murphy-törvények, majd a Coelho-könyvek, amelyeken felbuzdulva megszülettek a modern kori, éles eszű tanítómesterek. A korábban kinyilatkoztatott bölcsességek mai köntösbe öltöztetve, új, saját gondolatként kapnak szárnyra az internet segítségével.

Azt azonban el kell ismerni, igény bőven van rájuk a globális, értékeket kereső világban, mint ahogyan az is tény, hogy a közhelynek – többé-kevésbé – mindig igaza van. Épp attól közhely. Akár még a komoly élettapasztalat híján bölcselkedők szájából is. A kontextusból kiragadott igazságokat azonban sokszor az élet cáfolja meg.

 Régi és új féligazságok és vélemények

Saját sorsunknak kovácsai vagyunk?

„Döntés kérdése minden. Az is, hogy mosollyal, hálával és hittel felvértezve indulsz neki az életnek, avagy sem…”

„Nem azért vannak problémák az életedben, hogy megoldd őket. A gondokat azért kapod, hogy a megoldás közben megismerhesd önmagad…”

„Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget…!”

Hogy ki hogyan indul neki az életnek, az sajnos nem rajta múlik, leginkább azon, hogy mikor, hol és milyen családba születik. Persze ismerünk sikeres embereket, akik végtagok nélkül születve is többet hoztak ki az életükből, mint ép társaik, és szüleink hibáival sem takarózhatunk egy életen át, ám a lehetőség saját sorsunk irányítására sajnos csak bizonyos feltételek mellett adatik meg. Az már persze a mi felelősségünk, hogy abból a legjobban gazdálkodjunk.

Ám gondoljunk csak a gyerekkatonákra, a jogaik sárba tiprásával élő, körülmetélt és iskolázatlan lányokra és asszonyokra, a gyermekként sorozatos erőszakot átélt nőkre és férfiakra. Ők talán saját döntésük áldozatai, amiért nem tudnak túllépni saját élményeik rémisztő árnyékán? Kötve hiszem. Mint ahogyan azzal is vigyáznunk kell, ha egy beteg ember vállára ültetjük annak súlyát, hogy ő tehet róla, ha esetleg halálos kórral kell szembenéznie. Persze az élet nagy tanítómester, de néha neki is beletörik a bicskája a pedagógiába az élet naposabb oldalát keresve.

Oprah Winfrey talán ezzel riposztolna: „Minden idők legnagyobb felfedezése, hogy az ember meg tudja változtatni a jövőjét pusztán azáltal, hogy megváltoztatja a hozzáállását…” És igaza is van. Már ha módunkban áll mindez.

 Tükröm, tükröm

„Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni…!” (Coco Chanel)

Na, ezzel speciel egyetértek. A szépségkultusz és a tökéletesség látszatát talán minden eddiginél jobban kimaxolta a média és az internet. Vegyél, vásárolj, fogyassz, aztán fogyj, sminkelj, öltözködj és cserélj ki mindent a testeden, ami nem tökéletes! Vagy épp öregedni kezd. Miközben elfelejtkezünk arról, hogy minden az arcunkra van írva, így a nagy házátalakítást jobb a szőnyeg alatt kezdeni.

 Az örök szerelem és a nagy Ő összefog

„Az, hogy kibe szeretünk bele, soha nem döntés kérdése… az, hogy kit szeretünk egy életen át, mindig döntés kérdése…!”

„Az erős nő, szeret, megbocsát, továbblép, elenged, újra próbál és kibír mindent, nem számít, hogy az élet hová sodorja.”

 „Az igazit elhagyjuk a többiért, a többit az igazi miatt.” (Márai Sándor)

„A férfi addig él, amíg kíván. A nő addig, amíg kívánják.” (Márai Sándor)

Máraival nem vitatkozom. SOHA. És azzal is egyetértek, hogy a hosszú távú hűség és az egy életen át tartó kapcsolat igenis döntés kérdése. Ám hogy az erős nőnek mindent ki kellene bírnia, majd a legszebb Coco Chanel-i belsőjével és kiskosztümjével újra a harcmezőre állnia, mert különben megbukott, azzal vitatkoznék. Mert ne apelláljon már erre egyetlen férfi se. Főleg azok, akik az erős nőket hibáztatják azért, mert nem hagyják őket erős férfiként létezni. Nehéz dilemma ez, a tyúk vagy a tojás szituáció.

A végére pedig jöjjön az, amikkel eszem ágában sincs vitatkozni.

Amihez sokáig tartottam magam:

„Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, hajója mely kikötőbe tart.” (Seneca)

És amióta megtaláltam a saját szelemet:

„Arra törekedj, hogy emlékekkel halj meg, ne álmokkal!”

Forrás: ridikul.hu