Elszerettem a barátnőm férjét! Undorító vagyok?

Sosem éreztem magam olyan jól, mint amikor négyesben együtt voltunk. Elég hamar rájöttem, hogy ennek bizony barátnőm férje az oka… Mi tagadás, imádtam a közelében lenni. Próbáltam az érzést palástolni, már amennyire tudtam.

Anna (39) és Gyuri (41) tíz éve találtak egymásra, de már tizenöt éve, hogy nagyon jól ismerik egymást. Valójában már korábban is úgy érezték, hogy őket egymásnak teremtette az ég, de a helyzet nagyon bonyolult volt. Anna utólag is úgy meséli, hogy az egyik szeme sír, a másik meg nevet, mert ugyan megtalálta élete nagy szerelmét, de elveszítette legjobb barátnőjét.

*Kriszta barátnőmmel* egy utcában nőttünk fel, egy iskolába jártunk, és sok mindenben hasonló volt az ízlésünk is. Két év különbséggel mentünk férjhez. Én az egri tanárképző főiskolára jártam és ott ismerkedtem meg egy helyi borásszal, Bélával, akivel össze is házasodtunk, miután átvettem a diplomámat. Kriszta két évre rá ment férjhez egy sportos pasihoz, Gyuri síoktatóként dolgozott. Első perctől kezdve gyakran voltunk együtt, négyesben szerveztük programjainkat.

*Sosem vonzottak a téli sportok,* de Gyuri rábeszélt, hogy tanuljak meg síelni. Csodálatos dolog, és ezt csakis neki köszönhetem, oly nagy türelemmel tanítgatott. Idővel sokkal jobban éreztem magam a síparadicsomban, mint a borospincében – szó szerint, és átvitt értelemben is. Jól megvoltam a férjemmel, de olyan jól sosem éreztem magam, mint amikor négyesben együtt voltunk. Elég hamar rájöttem, hogy ennek bizony barátnőm férje az oka… Mi tagadás, imádtam a közelében lenni. Próbáltam az érzést palástolni, már amennyire tudtam.

*Négyesben mentünk el síelni* pár napra Ausztriába akkor is, amikor rájöttem, hogy nincs tovább. Ha Gyuri a közelemben volt, máris megdobbant a szívem, forró lett fejem. Mikor elmentünk a szobáinkba, Béla mellett feküdtem le, de csak Gyurira tudtam gondolni. Miután hazajöttünk, küldött egy sms-t, hogy szeretne találkozni velem, de négyszemközt. Belém szeretett, mondta, egyfolytában rám gondol. Majdnem elsírtam magam a boldogságtól, csak annyit tudtam mondani, hogy én is így érzem. Mintha megszűnt volna a világ körülöttünk. De hát nem szűnt meg…

*Hetekig őrlődtünk,* hogyan fogjuk ezt a helyzetet megoldani. Össze kellett szedni minden bátorságunkat, és ki-ki a párja elé állt. Nehéz volt. Szerencsére gyerek se náluk, se nálunk nem nehezítette meg a válást... Albérletbe költöztünk. Kisfiunk megszületése után összeházasodtunk, akkor már úton volt a kislány is. Idővel próbáltam megbékíteni a barátnőmet, – nem sikerült. Azóta sem áll szóba velem. Ezt a nehéz terhet alighanem örökké viselnem kell.

Meg kellett tennünk

ezt a lépést. Érzelmeinket nem tudtuk elfojtani, amelyek a mai napig sem változtak. Nagyon boldogok vagyunk együtt, még csak kisebb nézeteltérések sincsenek. Igen, mert érezzük, értjük egymást. Minket tényleg egymásnak teremtett a sors. Nemsokára 10. házassági évfordulónkat ünnepeljük. Egy gyönyörű családi házat építettünk fel közösen, és közben megszületett a harmadik babánk is.