1. Egyszerűen kimondják azt, amire gondolnak
Merthogy nőként sokszor igyekszünk tapintatosak lenni, rávezetni a másikat arra, amit szeretnénk, amit gondolunk, de nem mondjuk ki a lényeget, nem mondjuk ki konkrétan azt, hogy mi a bajunk. („Semmi.”) Ezzel szemben a férfiak többsége nem kertel, ami a szívükön, az a szájukon. Egyszerűen és egyértelműen kifejezik, mit akarnak.
2. Tisztességesebben harcolnak
Valljuk be, még ha nehezünkre esik is, hogy nőként bizony hajlamosak vagyunk a háttérben tevékenykedni, úgy alakítani a dolgokat, hogy jobban jöjjünk ki, mint a vetélytársunk. Persze személyenként változó, nem szabad általánosítani, de azért szívesen célozgatunk, befolyásolunk, taktikázunk, és keverjük úgy a lapokat, hogy a környezetünk bennünket lásson jobb színben. S mit tesznek a férfiak? Jellemzően a tiszta küzdelmeket szeretik, és a kimondott, illetve kimondatlan szabályokat követik – persze mindenhol lehetnek kivételek.
3. Gyorsabban túllépnek a fájdalmukon
A tapasztalatok szerint a férfiak nem ülnek otthon és sírnak, vagy beszélnek ugyanarról a szakításról, heteken keresztül elemezgetve minden egyes szót és mondatot, hogy vajon hol rontották el, mit kellett volna másképp csinálni. Náluk is megvan a gyászidőszak, csak valahogy rövidebb, és másképp élik meg: találkoznak a barátaikkal, és élvezik az életet.
4. Nevetnek a szomorú, szerencsétlen helyzeteken
Talán érzéketlennek tűnhetnek emiatt, de sokszor a legszomorúbb, legszerencsétlenebb helyzetekből is viccet csinálnak, és nevetnek az egészen. Állítólag ez az egyik legjobb módja annak, hogy könnyebben feldolgozzuk a fájdalmat vagy elűzzük a félelmeinket. Vagyis a férfiak nem ülnek egy szobában panaszkodva arról, milyen rossz is a körülöttük lévő világ, sokkal inkább viccet csinálnak belőle, és mással foglalkoznak helyette.
5. Nem vesznek el a részletekben
A férfiak nagyobb valószínűséggel látnak egy-egy helyzetet derűsebben, mint a nők, mert a részletek vizsgálgatása helyett képesek egy-két lépést hátrébb menni és az egészet nézni – innen pedig könnyebb meglátni a fényt az alagút végén, mint ha valaki a sötétben tapogatózva elemezgeti az alagút tégláinak méretét és formáját.
6. Nem aggódnak annyit, mint a nők
Ha felmászik a gyerek a fára, mit tesz a férfi? Megdicséri a gyereket, hogy milyen ügyes, esetleg még utána is mászik, és ő lesz a legjobb fej a világon. És mit csinál a nő? Aggódva kéri a gyereket, hogy óvatosan másszon le, mielőtt baj éri – mert az életben mi inkább ezt az óvatosságot tanultuk meg…
7. Jobban tudnak összpontosítani önmagukra
A nők olykor olyan sokat foglalkoznak másokkal (legyen szó akár a családtagokról, barátnőkről), hogy megfeledkeznek saját magukról. Pedig egy egészséges „saját magunkkal való foglalkozás” még nem jelenti azt, hogy végtelenül önzőek vagyunk. Egyszerűen szüksége van mindenkinek, nekünk is arra, hogy feltöltődjünk, regenerálódjunk. És ezt milyen jól csinálják a férfiak!
8. Bizalmatlanabbak
Ha nem bízunk valakiben, nincsenek nagy elvárásaink sem tőle, vagyis kisebb a sérülés és a csalódás esélye. Talán cinikusan hangzik, de ha fenntartásokkal kezeljük a különböző embereket és helyzeteket, valószínűleg nem érintenek meg bennünket olyan mértékben, hogy az a csontunkig hatolva fájjon, ha mégsem sikerül, ha mégis csalódunk. És a nők általában elég hamar megbíznak emberekben, helyzetekben.
9. Hamarabb elkészülnek
Mert csak felkapnak egy nadrágot és egy inget vagy pólót, az ujjukkal megigazítják a hajukat, és már menetkészek is. Ezzel szemben a nők hajlamosak sminkelni és hajat vasalni még akkor is, ha csak a sarki boltba ugranak el, mert elfogyott a kenyér. Pedig milyen sok időt takaríthatnának meg, ha vállalnák a tökéletlenségüket – ami egyébként állítólag a férfiak szerint különlegesebb.
10. Asszertívebbek
A nők hajlamosak folyton elnézést kérni és szabadkozni, amikor olyasmit szeretnének csinálni vagy kérni, ami az ő javukat szolgálja, mert attól tartanak, hogy durvának és önzőnek tűnhetnek emiatt. Míg egy férfi „simán” kéri azt, amire szüksége van, és szinte elvárja, hogy meg is kapja – mindezt anélkül, hogy lelki problémát okozna a számára.
Mindez persze általánosítás, mindkét oldalon lehetnek eltérések a személyiségünknek és a tanult viselkedésünknek megfelelően. És az is elképzelhető, hogy éppen ezek a különbségek teszik izgalmassá az egymás mellett élést – és olykor meglehetően nehézkessé, mert nem értjük a másikat.
Forrás: ridikul.hu