Emlékszünk, hogy a nagy szerelem időszakában állandóan felhívtuk egymást, mindent meg szerettünk volna osztani a másikkal? Folyamatosan mesélünk az élményeinkről, figyelünk egymásra, és őszinte érdeklődéssel fordulunk a másikhoz. Majd szinte észrevétlenül valami megváltozik.
Tipikus problémakörök
Elméleteket gyártunk arról, hogy a másik mit gondolhat, és ahelyett, hogy megkérdeznénk a másikat, hogy mit gondol, vagy mi magunk megosztanánk a saját bánatunkat, bajunkat, hihetetlen összeesküvés-elméleteket vagyunk képesek gyártani. Kitaláljuk a kedvesünk gondolatát, és azt vesszük alapnak, miközben fogalmunk sincsen a valóságról… A valóság számunkra az, amit mi gondolunk, és itt csúszhatnak nagyon félre a dolgok.
A másik nagy problémakör, amikor a párok (vagy a pár egyik fele) azt szeretnék, hogy egyforma valóságuk legyen, ami egyáltalán nem biztos, hogy így van. Attól, hogy egy pár vagyunk, nem láthatunk mindig ugyanúgy egy adott szituációt, és jó lenne, ha el tudnánk fogadni a másik véleményét. Persze ahhoz, hogy ebből ne legyenek viták, ahhoz szintén beszélgetésre, beleérző képességre, empátiára van szükség.
Megoldások
Próbáljuk meg kívülről nézni magunkat, mintha csak egy filmbéli jelenetet látnánk. Szinte biztos, hogy egészen másképp fogjuk utána látni a helyzetet. A másik fontos dolog, hogy játszmázás helyett (amikor egy kérdés vagy mondat mögött valójában más van), igyekezzünk azt kimondani, amit valóban érzünk és gondolunk, illetve szorítkozzunk a tényekre.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest