Együtt, mégis borzasztóan egyedül

Kapcsolatban. Egy státusz, egy életforma, rgy szó, egy állapot és számtalan pillanat.

Egy kapcsolatban élőnek minden sokkal egyszerűbb. Ezért vágyik rá mindenki, és természetesen azért, mert az ember alapvetően társas lény. Egy kapcsolatban az ember nincs egyedül, van kire számítania, van akivel megbeszélhet mindent – jót és rosszat – van, akivel megoszthatja az örömöket, gondokat.

Vannak viták, de van nevetés, van zaj és van csend, van öröm és bánat, közös ágy, simogatások. És van a közös út.

Egy kapcsolatban nem kell egyedül felelősséget vállalni. Van, aki veled együtt cipeli az ,,élet súlyát”. Veled együtt dönt, aggódik, neveli a gyereket. Veled együtt nevet a közös vicceken, és osztozik a bánatodban. És kicseréli a villanykörtét, amíg te elmosogatsz, mert ott van a hétköznapokban is, nem csak az ünnepnapokon.

Igen, hihetnénk, aki kapcsolatban él annak van egy társa, akivel minden könnyebb és boldogabb.

De nincs ez feltétlenül így. Létezik egy állapot a kapcsolaton belül, egy élethelyzet, amit nem szokás a kirakatba kitenni. Amiről mindenki mélyen hallgat, amit mindenki elkendőz. Csak az érzi, aki benne él.

Ahol van közös négy fal, de nincs közös élet, ahol vannak utak, amik már nem együtt, csak egymás mellett futnak. Ahol van öröm és bánat, de azok sem közösek már, és nem közös sem a nevetés, sem a nehézségek.

Társas magány

Nincs beszéd, csak néma vacsorák. Csak villózó kék fény, csak hideg ágy. Nincs beszélgetés, nincsenek közös tervek. Csak közös gyerek, közös számlák.

Együtt, mégis borzasztóan egyedül.

Forrás: miragemagazin.hu