Együtt élek a férjemmel és az új barátnőjével. Szerintetek meddig lehet ezt csinálni?
A férjemmel hosszú idő óta amolyan kutya-macska barátságban vagyunk. Együtt élünk, egy fedél alatt, de külön utakon járunk.
Nagy néha előfordul, hogy nosztalgiázunk egy kicsit. Régebben a gyerekek miatt maradtunk együtt, most már inkább a kényelem, a közös ház, a telek és a megszokás tart egyben minket.
A szerelem elmúlt, de az nem igaz, hogy nem érzünk már semmit egymás iránt. Harminc éve vagyunk együtt, legalábbis papíron.
Azt hiszem, a szívem mélyén azt reméltem, hogy idővel megint egyértelműbbé válnak a dolgok, és szépen egymás mellett maradunk idősebb korunkra, békésen és békében. De a férjem megbolondult.
Voltak női eddig is, nem firtattam, mikor kivel van. Volt, hogy el is utazott ide-oda valamelyik aktuális nőcskéjével, de általában azért diszkréten intézte az ügyeit. De most szinte kifordult önmagából. Azt mondja szerelmes, és elkezdett úgy viselkedni-öltözni, mint egy huszonéves. Aztán kitalálta, hogy új életet akar kezdeni, és adjuk el a házat, szüksége van a pénzre. Sírtam, könyörögtem, hogy ne hamarkodjuk el a dolgot, egy élet munkája ez a csodás otthon, de hajthatatlan volt.
*Elkezdtük hirdetni a házat,* de két év alatt sem sikerült eladnunk, elkótyavetyélni pedig nem akartuk. Közben a férjem kitalálta, hogy addig is, amíg áruljuk a házat, a barátnője ideköltözik. Mert ő nem akar kiköltözni, hisz akkor a válásnál hátrányos helyzetbe kerül (ennek bonyolult jogi okai vannak, most ebbe nem mennék bele). És így is történt. Ha nem is ugyanazokat a szobákat használjuk (legalábbis alvásra), a férjem, a nője, meg én egy fedél alatt élünk.
A kis nő nagyon zavarban van, igyekszik nem szem előtt lenni, diszkréten viselkedik, sőt még barátkozni is próbál időnként, de lepattan rólam. Nem normális ez a helyzet, és ezt a férjemnek tudnia kéne. Nincs veszekedés, inkább óriási csöndek vannak.
Ez így még rosszabb, mintha nap mint nap veszekednénk.
Forrás: blikkruzs.blikk.hu
Facebook
Pinterest