Évekig voltam egy se jónak, se rossznak nem nevezhető kapcsolatban. Milyen sokan mondhatják el ezt a mondatot. Egyszer olvastam rá egy jó hasonlatot: az emberek azért vannak el a párkapcsolatuk langyos vizében, mert se nem elég forró, se nem elég hideg ahhoz, hogy kiugorjanak belőle. Mennyi igaz, gondoltam már akkor is.
Mikor a változásra rászánja magát az ember, már sok rossz dolgon keresztül ment. Tépelődés, veszekedések, sírás és megnyugvás. Hogy lenne jobb? Miért félünk ennyire lépni, bezárni egy ajtót és nyitni egy újat?
Ahogy az életünknek, úgy a párkapcsolatunknak is kell valamerre haladnia. Előrelépünk a munkában, váltunk, többet keresünk, új kihívások jönnek, akkor a magánéletben miért topogunk?
Évek telhetnek el úgy, hogy észre sem vesszük, de bizony nem történik semmi. Tedd fel ilyenkor a kérdést magadnak: „boldog vagyok?”. A választól függően tudni fogod, hogy mi a fontos. Ha egy kapcsolat már nem visz előre, a felek elkezdik nem értékelni a másikat és a tisztelet is kezd eltűnni, akkor nem érdemes tovább húzni. Nem az számít, hogy ki lép, hanem, hogy valaki lépjen.
Aztán jön az új. Igen, fájni fog, minden. Az elválás, a hiány, a csend. Aztán az ijesztőt megszokod és meglátod az új lehetőségeket. Egy új fejezet jó dolgokat adhat. Új emberek, új barátságok, új szerelem. Előbb mindig önmagadat kell megtalálni, aztán ahogy barátságot kötsz saját magaddal úgy nyílsz ki az emberek felé is. Egyszerre látni fogod, hogy megéri és, hogy ami eddig körülvett inkább volt ámítás és becsapás, mint a valóság. A valódit fogod értékelni, ami már jó ideje hiányzott.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest