Egy hétig a pasim életét éltem és nem sírtam vissza a sajátomat

Már több mint egy éve home office-ban dolgozom, ahogy a párom, Balázs is, így volt időm alaposan megismerni a napi rutinját. Sokkal rugalmasabban kezeli a dolgokat hétköznap: teremt időt arra, hogy napközben főzzön vagy leszaladjon a közeli boltba, ha épp elfogy a tej a délutáni kávéhoz. Ehhez képest én kirobbanthatatlanul ülök a feladataim felett és szeretem lezárni a melót, mielőtt kiteszem a lakásból a lábam vagy bármi mással kezdek foglalkozni. Nincs ezzel semmi gond, mások vagyunk, viszont mivel mindig irigyeltem Balázs lazaságát, arra gondoltam, megpróbálok olyan lenni, mint ő. Egy hétre félretettem a saját rendszeremet és férfiszemmel néztem a világot.

Feszkó helyett felüdülés

A hétköznapok nagy részét a munka teszi ki, és míg én görcsösen egy helyre koncentrálok, addig Balázs a másik szobában könnyedén teszi félre a laptopot, hogy felfrissüljön. Gyakran hallom, ahogy épp főzi a következő adag kávéját vagy belenéz valami random műsorba, miközben én még egy háromperces zenét sem merek meghallgatni, nehogy túlságosan kizökkentsen a ritmusomból. Most viszont teljesen más volt a helyzet: egy-két óránként benézett hozzám és adott valami „idegesítő feladatot”.

Azonnal belecsapott a közepébe, azt kérte, hogy csekkoljam a lenti postaládát, mert egy fontos levelet vár a banktól. Igen, ez bizony mélyvíz egy olyannak, akinek okosórára van szüksége ahhoz, hogy emlékezzen, minden órában fel kellene állnia egy kicsit. Nemhogy még a lakást is elhagyjam két e-mail között.

Napközben bőven jött még ilyenekkel: végig kellett néznem egy-egy ötperces részt a kedvenc YouTube-csatornájáról, teát is főztem, mosogattam, kiálltam a napsütötte teraszra ejtőzni, sőt még ebédet is készítettem. Azelőtt sosem volt valódi ebédszünetem, csak épp annyi, hogy gyorsan megegyem a melegített vagy rendelt kaját. A héten azt sem úszhattam meg, hogy lemenjek valamiért a boltba. Persze totál smink nélkül, hiszen a pasim sosem sminkel. Én viszont mindig feldobok egy kis alapot, még maszk alá is, egyszerűen így érzem jól magam.

Videójáték, focimeccs, kocsimosás kipipálva

Mivel a szabadidő egy elég korlátozott fogalom lett a karantén alatt, Balázs baráti találkozói is érthetően teljesen leszűkültek. Így azt például nem tudtam meg – és talán sosem fogom megtudni - milyen élmény beülni a haverjaival egy pubba és kibeszélni a világot (vagy ezt csak a csajok szokták?). Mindenesetre volt így is mit csinálni ehelyett.

Például ott van a Red Dead Redemption 2 videójáték, amibe órákra bele tud feledkezni. Előtte nem igazán értettem, mi olyan izgi a kontroller nyomogatásában, de ez a játék engem is teljesen beszippantott. Nem bántam, hogy munka után így kellett lazítanom, és kiderült, Balázsnak nehezebb volt kívülről nézni, ahogy én hódítom meg a westernvilágot, mint nekem megszokni az új felállást. Bár nem vallottam be neki, de a harmadik napon már vártam az új kihívásokat a játékban, de nyugi, azért függő nem lettem.

Persze nem csak kellemes dolgok jutottak nekem szabadidő címszó alatt. Mondjuk, amikor focimeccset kellett néznem, azt már nem élveztem annyira. Bár a végén kicsit izgultam, hogy a magyar válogatott belövi-e a döntő gólt, de az is biztos, hogy legközelebb inkább sütök egy sütit a másfél óra alatt. A kocsivezetést sem sorolnám a kellemes kategóriába, pedig 4 évig aktívan vezettem, de mióta együtt élünk, totál elkényelmesedtem. Mindig Balázs ül a sofőr oldalon, de ezen a héten helyet kellett cserélnünk. Végig nagyon bizonytalan voltam, és rájöttem, hogy sokat kellene gyakorolnom. Mindig szerettem vezetni, és nem engedhetem, hogy teljesen kikopjon a tudásom. A kocsimosás viszont tök jó program volt, persze még jobb lett volna, ha együtt csinálhatjuk.

Ami pedig igazán feltette a pontot az i-re, az a párom szüleivel való telefonálás volt. Hetente néhányszor beszélnek, amit a héten nekem kellett megtennem. Jó volt kicsit közelebb kerülni hozzájuk, elvégre velük is elég keveset találkozunk a pandémia kezdete óta.

Megérte?

Meglepő, mi minden kiderül, ha az ember más perspektívából nézi egy kicsit a dolgokat. Inspiráló héten mentem keresztül még akkor is, ha volt, hogy feladtam volna inkább az egészet.

Amit megtanultam a kísérletből:

• munka közben lehet és kell is egy kis pihenőt tartani, hogy felfrissüljön az agyam (igen, mosogatni is kell, legalább nem lesz belőle egy halom estére)
• simán belefér egy gyors főzés is, ha este minden hozzávalót előkészítek és már csak össze kell rakni a kaját
• smink nélkül is bátran lemehetek az utcára, senki sem foglalkozik velem néha olyan dolgokba is érdemes belefogni, amiről azt gondolnám, hogy semmi kedvem hozzá (lásd. videójáték)
• néha ki kell lépni a megszokott rutinból, hogy más szemszögből lássam a világot és inspirációt szerezzek
• a kocsit én is kitakaríthatom, ha már legalább ugyanannyi időt csücsülök benne
• most már azt is tudom, hogy miért maradt ki eddig a focimeccs az életemből

Forrás: Joy.hu