Egy fedél alatt a szülőkkel

A kompromisszum az egyik legfontosabb

Ha együtt élünk valamelyikünk szüleivel, az már maga egy kompromisszumos helyzet, ami így vagy úgy, rengeteg kellemetlenséggel járhat együtt, persze attól (is) függően, hogy mekkora házban élünk, van-e külön fürdőszobánk, konyhánk, és így tovább. Akárhogy is, a szülők akkor is belefolynak az életünkbe, mi pedig akámilyen idősen is, de a gyerekei vagyunk, akiért aggódnak.

Nem kell beszámolnunk minden lépésünkről, de azért érdemes szólni, ha elmegyünk. Illetve hetente legalább egyszer jó lehet együtt étkezni, és mindenképp segítsünk valamit a ház körül.

Elkerülhetetlennek tűnik a vita

Bár már felnőttünk, mivel közel élünk egymáshoz, elkerülhetetlennek tűnik, hogy nézeteltérések alakuljanak ki közöttünk. Tehetünk azért, hogy legalább ne forduljanak elő sűrűn ezek a kellemetlen helyzetek: beszéljük meg minél előbb, hogy mi az, ami zavar vagy idegesít bennünket, és mondják el a szülők is az ő számukra fontos szabályokat. Törekedjünk a kompromisszumra ebben az esetben is. Ha mégis vitára kerülne a sor, vegyünk néhány mély lélegzetet, és igyekezzünk higgadtan intézni a dolgot.

Utazzunk el a hétvégére

A legjobb, amit tehetünk, hogy szabadságra megyünk a családi házból – amikor csak tehetjük, utazzunk el valahová a párunkkal. Ez a párkapcsolatunknak is jót tesz, és a szülőkkel való kapcsolatunknak is.

Vegyük ki a részünket a házimunkából

Már szó esett arról, hogy vegyük ki a részünket a ház körüli teendőkből. A saját dolgainkra mindenképpen legyen gondunk, mossunk és mosogassunk magunk után, és vásároljunk magunknak, de a takarításban és más teendőkben is segítsünk.

Szálljunk be a kiadásokba, beszéljük meg, hogy mennyit fizessünk havonta, ragaszkodjunk ahhoz, hogy beszállunk a rezsibe.

Ne hasonlítgassuk a helyzetünket másokéhoz

Mivel nem vagyunk egyformák, így mindenkinek másképp alakul az élete. Valószínűleg mi sem úgy terveztük, hogy a párunkkal valamelyikünk szüleinél fogunk élni. Ne hasonlítgassuk mások életéhez a miénket, mert nem tudhatjuk, hogy kinek milyen nehézségekkel kellett megküzdenie ahhoz, hogy úgy éljen, ahogy. Az összehasonlítgatás pedig csak boldogtalansághoz vezethet.

Legyünk megértőek és elfogadók

Tartsuk szem előtt, hogy a szülők már idősebbek, ők nehezebben változnak, ha egyáltalán van bennük hajlandóság erre. Az ő házukban élünk, ezért érezhetik úgy, hogy az ő szavuk erősebb, az ő szabályaik fontosabbak. Próbáljunk meg alkalmazkodni ehhez, gondoljunk rájuk szeretettel. Ne haragudjunk, inkább legyünk megértőek és fogadjuk el, hogy „ők már csak ilyenek”.

A lehetőségeinkhez képest megpróbálhatunk kiskapukat találni, vagy ha elég határozottak vagyunk, elérhetünk változásokat. De ne lázadjunk, ne háborodjunk fel, ha valami nem úgy alakul, ahogy mi kitaláltuk, nem vagyunk már gyerekek. Ha szeretettel vagyunk a szülők felé, az sokkal könnyebbé teheti az együttélést, mint bármi más.

Forrás: ridikul.hu