Egy bizonyos életkor felett az ember rájön

Egy bizonyos életkor felett az ember egyszer csak látni kezdi azt, amely fiatalabb korában még láthatatlan volt. Hirtelen ráeszmél bizonyos okosságokra, amiket korábban nem értett meg.

Hogy nem kell népszerűnek és közkedveltnek lenni, mert alapjáraton egy ember az, akinek száz százalékban feladata, hogy őt kedvelje. Nem, nem a párodról van szó, hanem saját magadról. A te melód az, hogy szeresd, becsüld, tiszteld magad, mert ha ez megvan, akkor ez mindennek az alapja. Ami ezen túl van, már maga az áldás. Ha van egy olyan ember, akivel meg tudod osztani a mindannapjaidat, aki téged úgy szeret, amilyen vagy, aki nem akar megváltoztatni, mégis napról napra egymáshoz csiszolódtok. És ha még ezen túl is akad olyan, akinek fontos vagy, akit felhívhatsz hajnal kettőkor is akár, hogy bajban vagy (ő pedig szó nélkül hozza az ásót – persze ez vicc, egy mémen látható szöveg, de érted a lényegét). Ha kimondhatod valakinek, hogy a barátod.

De nem kell több. Nem kell, hogy népszerű legyél, hogy tömegek rajongjanak érted, hogy sokan értsenek meg, hogy sokan ámuljanak a sikereden, vagy keressék a társaságodat. Mert ez a tágabb világ, ez már kamu. Sőt, talán még hazug is. Az a kis burok, csak az számít igazán.

Egy bizonyos életkor felett meglátod, szinte fizikai értelmében látod, ki az a környezetedben, aki humortalan, mérgező, negatív, vagy gonosz. Ne akarj egy sótlan embert megnevettetni, de nevess csak te, ha épp jól érzed magad. Ne akard megszerettetni magad azzal, aki téged nem kedvel. Lépj egy lépést hátra és jobbra el. Ne állj bele mások tüskéibe, amiket feléd szórnak, hagyd, hogy visszakanyarodjanak hozzá.

Ez a “bizonyos kor felettiek” legnagyobb tudása, hogy látnak. Látják mi az, amivel és akivel már nem szabad eltapsolniuk az idejüket.

Látják, mi és ki a fontos.

Őrült veszélyesek vagyunk mi, “bizonyos kor felettiek”. Mert ha már megtanultunk látni, ha már megtanultunk nemet mondani, hátat fordítani, lehajolni, ha épp valaki nyilakat szór ránk, akkor elmondhatjuk, ez maga a szabadság, a boldogság, amit egész életünkben kergettünk. Szerző: Bouvet Petra Fotó Alexandra Marcu / Unsplash /