Emlékszem, gimiben osztályközösség-építés céljából csináltunk olyan feladatot, hogy mindenkiről írnunk kellett valami jót. A barátainkról persze könnyű volt valami valóban frappánsat és hozzájuk illőt kitalálni, de akikkel kevésbé voltunk jóban, azoknál bajban voltunk. Általában végül annyit írtuk, hogy „kedves”, ezért egy idő után ez az erény tiltólistás lett a bókolós játékban. Pedig mekkora hiba volt!
Félreértett bókok
A 21. század média és divat uralta világában sokáig kizárólag a vonzó külső volt értékes: a nők arra törekedtek, hogy minél szebbek és vékonyabbak legyenek, a férfiak az izomra és a sármra gyúrtak. Mi, nők is tudjuk, hogy milyen jólesik pár jól eltalált bók, amit új frizuránkra, alakunkra, csinos ruhánkra kapunk. Bár a külsőségeken alapuló értékelés még mindig tartja magát, pár évvel ezelőtt divatba jött egy új jelenség: a kockaőrület. Hirtelen előtérbe került az ész, a zsenik szexik lettek, a tanulás menő. Az aktuális trendekről mindig jó képet fest, milyen filmeket, sorozatokat nézünk: az Agymenők, a Suits vagy éppen a Sherlock mind erről szólnak a Szex és New York, a Gossip Girl vagy a Született feleségek divatja után. Megint csak magunkba nézhetünk: az is jólesik, ha megdicsérik, milyen okosak, intelligensek vagyunk, ugye?
Mindezek közben van még egy érték, ami a közhiedelem szerint jó fokmérője annak, milyen emberek vagyunk: a humorérzék. A vicces emberek, akik megnevettetnek másokat, egyben okosak és szórakoztatók – joggal örvendenek népszerűségnek. Ha még szépek is, megütötték a főnyereményt, érthető, ha irigyek vagyunk rájuk.
Mitől leszünk jó emberek?
Pedig valójában ez édeskevés. Attól még, hogy szépek, okosak és viccesek vagyunk, egyáltalán nem biztos, hogy jó embernek számítunk. Még kevésbé biztos, hogy ettől már boldogok leszünk, ha eközben hiányzik belőlünk az az unalmas, a bókolós játékból már le is tiltott erény, a kedvesség. A kedvesség és baráti társasága, a jóindulat, az empátia és a szelídség azok a dolgok, amik valójában értékes emberré tesznek minket, amiktől szeretetre méltók leszünk. Hiszen az, hogy meg tudjuk hallgatni a másikat, hogy észrevesszük, mikor van szüksége ránk, hogy gondoskodással és türelemmel tudunk felé fordulni, sokkal, de sokkal fontosabb, mint hogy hány jó viccet ismerünk, vagy milyen karcsú a derekunk. De annál is fontosabb, mint hogy milyen eredményt érünk el egy IQ-teszten. Ez a felszínesnek tűnő erény valójában a lélek legmélyéig képes hatolni, és ez teszi lehetővé, hogy bizalommal teli, őszinte kapcsolatokat hozzunk létre – márpedig ezektől lesz boldog és tartalmas az életünk.
Lehet, hogy a képernyőn izgalmas nézni a Trónok harca intrikáit, és lenyűgöz minket egy szociopata lángelme villámgyors okfejtése, a való életben sokkal fontosabb, hogy legyen kihez odabújni egy fárasztó munkanap végén, vagy legyen kivel meginni egy pohár bort és megbeszélni az élet nagy dolgait. Bár a pallérozott elme, a csinos külső is érték, ne felejtsük el a manapság elhanyagolt kedvességet, együttérzést is fejleszteni magunkban!
Forrás: ridikul.hu