A szülőknek figyelniük kell arra, hogy ne vetítsék ki a saját önbizalomhiányukat és egyéb problémájukat a gyerekre. A kultúránkban nagyon jó hagyománya van a „mom shaming” nevű jelenségnek, ami azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk mindenért az anyát okolni, amit a gyerek csinál – pedig sokszor semmi közünk nincs ahhoz, hogy a lurkó jól érzi-e magát éppen, vagy sem. Válaszoljunk az alábbi két kérdésre:
- Úgy gondoljuk, hogy a gyerek eredményei a jó szülői nevelés közvetlen következményei?
- Ha a gyerek rosszul viselkedik, az rögtön azt jelenti, hogy a szülei nem jó szülők?
Ha bármelyikre is igennel válaszoltunk, hajlamosak lehetünk túlságosan eltúlozni a szülő szerepét egy ilyen kapcsolatban. Persze, egy szülő nagy mértéken felelős a gyereke boldogságáért, de nem csak ő tehető felelőssé egyedül. Ha így érezzük, azzal felesleges stressznek tesszük ki magunkat és a gyereket is.
Rengeteg szülő elhanyagolja a saját szükségleteit, hobbijait és személyiségét, és csak a gyereket helyezi előtérbe. Ez egy darabig jónak tűnhet, csakhogy egy idő után természetessé válik, és akkor sem tudunk majd elszakadni, ha a gyerek már kirepül a családi fészekből. Arról nem is beszélve, hogy így a felnőtté válás során nem lesz előtte egy egészséges kép arról, hogy milyen is egy működő, normális család, hiszen a szülők mindig háttérbe szorulnak majd a gyerek érdekei miatt.
Érdemes erre figyelni, amellett persze, hogy mindent megadunk a gyerekünknek, amit csak tudunk – közben ne felejtsünk el mi is élni, hogy megmutassuk a kis lurkónak, hogy nem ördögtől való dolog, ha kicsit magunkra is figyelünk.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest