Csak egy dolgon változtattunk a pasimmal és máris jobb lett a kapcsolatunk

Ma már egyáltalán nem meglepő adat, hogy átlagban 47 alkalommal pillantunk rá a telónkra napközben. Ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy megnyissuk a folyton villogó üzeneteket, és ha ki akarunk szakadni a való világból, a legegyszerűbben úgy tehetjük meg, hogy végiggörgetünk az Instán vagy a Facebookon, esetleg megnézünk egy YouTube videót. Az viszont már sokkal elkeserítőbb, hogy az emberek 85%-a akkor is simán előkapja a telóját, amikor egy családi eseményen tartózkodik vagy a barátjával beszélget. Ha a koronavírus járvány valamire megtanított, az az, hogy nincs fontosabb az együtt töltött időnél, amiben minden érzékünkkel jelen kell lenni.

Épp ezért bosszantott már egy ideje, hogy a vőlegényemmel való közös életünk nagy része képernyők bámulásával telik. Mindketten újságírók vagyunk, így 8 órán keresztül külön-külön is ezt a tevékenységet végezzük, majd esténként legtöbbször csak átköltözünk a kanapéra és felváltva nézzük a tévét és a csekkoljuk a telefonunkat.

Ráadásul, az iPhone-om minden hétfőn emlékeztet arra, hogy a képernyőidőm átlagosan 4-5 óra a megelőző héten, ami brutálisan soknak tűnik. Nekem legalábbis mindenképp, hiszen egy fél munkanapnyi időről van szó, és sokszor panaszkodom, hogy sosincs időm semmire – hát úgy tűnik, mégis van! Mint kiderült, a „maradj otthon” kezdete óta nemcsak mi merültünk el a digitális mocsárban, de a gyerekek is: az iskolák bezárása után 4 óra 30 percről 8 óra 40 percre ugrott a gyerekek képernyő előtt töltött ideje. Elképesztő, nem igaz?

Kezdődjön a kísérlet!

Kitaláltuk, hogy ennek véget vetünk és egy kicsit átszervezzük az életünket. Ehhez viszont szabályokat kellett lefektetnünk, íme:

- tilos a telefont az étkezőasztalhoz hozni, kaja közben nincs csetelés

- a hálószoba is teló-mentes zóna, beszereztünk egy hagyományos ébresztőórát

- a közös programokból is kizárjuk a kütyüt (csak fotózáshoz lehet elővenni)

- és minden nap kerítünk 1-2 olyan órát, amikor félretesszük a mobilokat és közös programot szervezünk

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy pofonegyszerű volt az átállás. Én minden üzire azonnal ugrok, mint Pavlov kutyája a csengőszóra, a vőlegényem pedig imád a focis játékával lazítani. Ráadásul ő is kondicionálva van arra, hogy folyamatosan csekkolja, mi történik épp az appban, így az első napokban igazán megszenvedtünk azért, hogy eredményeket érjünk el. Aztán lassan hozzászoktunk az új felálláshoz, és rájöttünk, sokat nyertünk a kísérlettel.

Ami megváltozott

Sokkal többet beszélgetünk

És most nem a „mi lesz a vacsi?” kezdetű slágertémára gondolok, hanem valódi beszélgetésre. Végre előkerültek a „majd átbeszéljük, ha lesz időnk” témák úgy, hogy mindketten jelen vagyunk közben, és nem a másik telefonba hajló arcába kell monológokat mondanunk.

Megváltoztak a közös programok

Már nem csak filmezős estéket tartunk, de gyakran együtt készítjük el a vacsorát, sőt még a teraszt is együtt rendeztük be. Végre előkerült a társas is, amit két éve vettem és eddig a szekrény tetején porosodott.

Aktívabbak lettünk

Igaz, most kevesebb program közül választhatunk, de beleszerettünk a munka utáni sétába, ami nemcsak a mozgás miatt jó, hanem azért is, mert teljesen új helyeket fedezünk fel a lakásunk környékén.

Forrás: Joy.hu