Csakazértis menj tovább!

Vannak pillanatok az életben, mikor az ember azt érzi: elég volt.

Mikor összejönnek a dolgok, mikor minden rosszul alakul, mikor egyik bajt követi a másik, és úgy látszik, már soha nem lesz jobb.

Mikor az Insta szerint mindenki élete rózsaszín és csillámos, a facebook sztorik csak heppiről szólnak, mikor minden ismerős ragyogva ontja a csodatörténeteket, te meg közben azt érzed, mázsás fekete felhők nyomnak, egyre nyomnak össze, és a világ nem más, mint keserűséghalmaz. És szíved szerint mindenkit elküldenél a csillámokkal együtt a fenébe.

Ezek azok az időszakok, mikor az ember egyszerűen csak felállna, és kisétálna a saját életéből, ha lehetne. De nem lehet.

Kisétálni nem lehet, de dönteni igen. A döntés joga mindenkinek a sajátja. Lehet választani az önsajnálatba süppedést. Lehet választani azt, hogy hagyjuk, hogy az örvény még mélyebbre és mélyebbre sodorjon. Fel lehet adni.

Vagy lehet azt mondani: csakazértis. Beleállni a harcba, nem hagyni, hogy a világ keserves és borús legyen.

Sokszor ez a nehezebb, igen. Mert van, hogy csupa rossz dolog történik. Az emberek jönnek aztán kilépnek az életünkből s közben akarva vagy akaratlanul bántanak, a világ összeesküszik, és látszólag minden annyira, de annyira rohadtul nehéz.

Mégis, ilyenkor kell fogat összeszorítani, szarni mások heppi Insta-posztjaira, a látszatvalóságokra, és kimászni a trutyiból.

Sírni szabad. De feladni…. soha!

Emberek vagyunk. Szeretünk, gyűlölünk, haragszunk, nevetünk, hibákat követünk el. De nem hagyhatjuk, hogy a fájdalom és a szomorúság legyőzzön bennünket!

Úgy érzed, feladod? Úgy érzed nem bírod tovább? Van ilyen. Ne szégyelld! Csak lélegezz! Lélegezz! Aztán végy egy mély levegőt, rázd meg magad és csakazértis…. menj tovább!

Hidd el, meg tudod csinálni.

Forrás: miragemagazin.hu