Amikor végre találunk valakit, akivel jól érezzük magunkat mindenféle napszakban és helyzetben, óhatatlanul is beleeshetünk abba a csapdába, hogy máris úgy gondolunk rá, mint a nagy Ő-re. Pedig könnyen lehet, hogy csak annyira szeretnénk már végre megállapodni, hogy elhisszük ezt, akár igaz, akár nem, és nem is törekszünk arra, hogy valóban kiderítsük, mert szinte félünk attól, hogy rájövünk: mégsem ő az. Mégis: érdemes végiggondolni, hgy ne pazaroljuk az időt – sem a miénket, sem az övét.
Vegyünk tehát egy nagy levegőt, és gondoljuk át a kapcsolatunkat különböző szempontok alapján, amelyek segítségével könnyen kideríthető, hogy vajon valóban olyan partnerre bukkantunk, akivel holtunkiglan-holtáiglan:
- Senki nem tökéletes: ha ezt gondoltuk eddig, felejtsük el, inkább vegyük végig a partnerünk összes (!) hibáját, és ha mindet el tudjuk fogadni a megváltoztatás szándéka nélkül, akkor kipipálhatjuk ezt a pontot.
- Szívesen összeköltöznénk vele? Házasság? Gyerekek? Közös nyugdíjas évek? Ha ezekre is igen a válasz, kipipálhatjuk ezt a pontot is.
- Még mindig boldogok vagyunk mellette? Ne aggódjunk, ha nem, hiszen akiről húszévesen azt gondoltuk, hogy ő az Igazi, könnyen lehet, hogy harmincon túl már nem annak tűnik. Ilyenkor érdemes inkább szakítani, és keresni egy másik nagy Ő-t. Mindenki változik, nincs ezzel semmi gond.
- Ha úgy érezzük a partnerünk mellett, hogy semmit nem csinálunk jól és mintha azt szeretné, hogy megváltozzunk, akkor valószínűleg nem róla álmodoztunk…
- Gondoljuk végig, hogy szívesen töltjük-e az időnket a másikkal. Ha azt vesszük észre, hogy sokszor inkább más programot keresünk, szervezünk, akkor talán mégsem ő az, aki…
- Végül: ha azt gondoljuk, hogy megtaláltuk a tökéletes partnert, az egy csodálatos dolog. De vajon mások is így látják? Mert ha rajtunk kívül senki nem látja a jó tulajdonságait, vagy hogy milyen fantasztikus emberrel vagyunk együtt, akkor talán mégsem ő a nagy Ő…
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest