Bizarr, amit velem tett a párom. Ha nem én éltem volna át, el se hinném. Még most sem tudom: nevetséges, vagy szánalmas?

Már fél éve együtt voltunk a barátommal, amikor kitaláltuk, hogy elutazunk néhány napra az egyik szomszédos országba. Egyik ismerősének a saját panziójába, a hegyek közé. A hat órás autóút előtt már éreztem, hogy a párom valamiért feszült. Útközben hozakodott elő azzal, az ismerősei előtt ne bújjak hozzá. Egyáltalán, ne adjam jelét, hogy mi együtt lennénk. Még azt is kitalálta, hogy „játékból” ne a saját nevemen, hanem egy másik néven mutatkozzam be. Ezt aztán már útközben is gyakorolta, hogy „hozzászokjunk”. Külön szobában lettünk elszállásolva. Pár pohár bor mellett telt az este, a vendéglátóink társaságában, akikkel a párom kedélyesen elbeszélgetett. Mikor megkérdezték tőle, hogy kettőnk között mi a kapcsolat, egy komplett mesét tálalt fel, miszerint az unokatestvére vagyok, akinek szüksége van egy kis nyugalomra a zűrös szakítása után. Egyik ismerőse kicsit már spicces volt, így ennek hallatán elkezdte elmesélni az „unokatestvérem” legutóbbi szakításának történetét. Kiderült, hogy az elődöm közös ismerősük volt, azzal a lánnyal sűrűn jártak ide, nem sokkal korábban még ő aludt abban a szobában, amit most én kaptam. Ekkor megvilágosodtam…, hogy az egész színjáték csak azért volt, nehogy az exe megtudja, hogy kit vitt el a szerelmük helyszínére! Azt nem tudtam kitalálni, hogy vajon azért-e, mert még mindig szereti, vagy valami más oka volt erre. Bevallom, nem is nagyon érdekelt. Iszonyúan megalázónak éreztem a helyzetet, a szobámban töltöttem az egész hétvégét. Mikor hazaértünk, fogtam a táskámat és elköszöntem. Otthon jól kisírtam magam, majd vettem egy nagy levegőt, felhívtam és szakítottam vele.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu