Bevalljuk, mit bénáztunk el a kapcsolatainkban korábban

Négy lány, négy személyiség. Barátnők vagyunk, de mind különbözőek. A fent említett cikket bogarászva mégis kiderült, hogy egyes hibákat mindannyian elkövettünk. Nem mindent és nem egy kapcsolat alatt, de sajnos rá kellett jönnünk, hogy a mi hibánk is volt, amikor egy kapcsolatunk tönkrement. Tanulságos beszélgetés volt.

Ha túl sokat várunk a másiktól

„Én utólag jöttem rá, hogy sokat vártam a páromtól” – meséli Kriszti. „Engem úgy neveltek, hogy a jég hátán is megéljek. Büszke vagyok rá, hogy talpraesett nő vagyok és kimondatlanul is elvárom, hogy a párom is ilyen legyen. Volt azonban egy kapcsolatom, ahol nem láttam a helyzetet ilyen tisztán. Elvártam, hogy ő is olyan legyen, mint én, hogy mire kigondolunk valamit, az már kész is legyen. Nem számoltam azzal, hogy ő más közegben nőtt fel, másfajta neveltetést kapott. Ez nem jelenti azt, hogy egyikünk jobb vagy rosszabb lett volna. Csupán különböztünk, és nem felelt meg az én elvárásaimnak. Ma már így gondolom. De szerencsére azóta megtanultam ezt kezelni, és nem várom el, hogy a másik pont olyan legyen, mint én.” Az nem probléma, ha vannak elvárásaink a másikkal szemben, de öngólt rúgunk, ha azt várjuk el, hogy a másik tökéletességén múlik a boldogságunk. Az egyének lehetnek hasonlóak, de sosem leszünk egyformák, ezt el kell fogadnunk. Kommunikálnunk kell a másikkal, meg kell beszélni, hogy mik az elképzeléseink, de nem várhatjuk el a másiktól azt, hogy a tükörképünk legyen.

Ha féltékenyek vagyunk a másik sikerére

Marcsi nagyon jól ismeri ezt az érzést. „A pénz nem minden, de van, hogy tönkretesz egy kapcsolatot. Amikor összejöttünk az exbarátommal, jóval többet kerestem, mint ő. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy két munkahelyem is volt. Éreztem, hogy nem tetszik neki a helyzet, de próbáltam mindig átsiklani ezen a problémán. Utólag megtudtam, hogy féltékeny volt arra, ahogyan a karrierem halad. Nem értettem egészen addig, amíg nem fordult a kocka. Csúnya dolog, ma már belátom, de amikor hirtelen neki minden összejött, engem pedig sorra értek a kudarcok, elkezdett gyűlni bennem a féltékenység. Nem értettem, hogy fordulhat ekkorát a világ, és engem miért kerülnek el a várva várt sikerek. Ő élvezte a sikert, és nem foglalkozott azzal, hogy ez engem zavarhat. Tönkre is ment a kapcsolat. Egyszerűen a szakmabeli sikereink fontosabbak voltak nekünk, mint a másik, és csak versenyezni próbáltunk egymással.” Egy jól működő kapcsolatban a szerelmünk a partnerünk, és nem a riválisunk. Ha zavar minket, hogy a másikat előléptetik vagy béremelést kap, akkor nem lesz hosszú a közös jövő. Egy egészséges kapcsolatban büszkének kell lennünk a másikra, még akkor is, ha a mi helyzetünk nem túl fényes. A féltékenység felőröli azt is, aki érzi, és fájdalmat okoz a másik félnek is.

A titkok éket vernek közénk

Amikor két ember eldönti, hogy együtt akarják felépíteni az életüket, akkor nincs helye titkoknak a kapcsolatban. A titkolózás bizalmatlanságot szül és előbb-utóbb a felek eltávolodnak egymástól. Evelin is beleesett ebbe a hibába. „Butaság, de az előző kapcsolatomat a titkok tették tönkre. Nem arra gondolok, hogy flörtöltünk másokkal, vagy egyikünknek volt egy harmadik fél. Egyszerűen voltak a karrieremmel vagy a családommal kapcsolatos dolgok, amiket nem osztottam meg a párommal. Amikor rájött, tudtam, hogy csalódott. Nem hittem volna, hogy aprócska titkok ekkora hatással lehetnek a kapcsolatra, de mégis csúf véget ért a sztori. Nem tudott ezeken túllépni, folyton a fejemhez vágta, hogy biztos megint titkolózok és bizalmatlan lett. Szépen lassan eltávolodtunk, mert éket vertek közénk a titkok.”

Ha csak a hibáit látjuk

Ez volt az a pont, ahol mind a négyen szemlesütve ültünk, mert bizony elkövettük ezt a hibát életünkben egyszer. Ahogy beszélgettünk és felidéztük a korábbi kapcsolatainkat rájöttünk, hogy volt olyan időszak mindannyiunk életében, amikor kritikus szemmel tekintettünk a párunkra. „Bár mi már együtt vagyunk néhány éve, de volt egy pont, amikor azt hittem, hogy vége lesz. Nem tudom, mi történt, de hónapokon keresztül csak a párom hibáit vettem észre” – meséli Marcsi. „Úgy éreztem, hogy mindent elront, nem ért semmihez és egyébként is csak idegesít. Aztán szerencsére észbe kaptam és rájöttem, hogy bennem volt a hiba, mert akkoriban minden feszültséget rajta vezettem le. Még időben észbe kaptam.”

Evelin már nem volt ilyen szerencsés. „Egy ponton túl elszállt a rózsaszín köd, és észrevettem, amit addig soha. Az addig tökéletesnek hitt férfiban már csak azt láttam, hogy lusta, nem segít nekem, nem együtt élünk, hanem egymás mellett. Őszinte leszek, nem tudom mi történt, de akkor végül én vetettem véget a kapcsolatunknak.”

Ha természetesnek vesszük a kapcsolatot

Ebben az esetben Marcsi ismert a leginkább magára. „Ez esetben a párom volt az, aki természetesnek vette a kapcsolatot. Persze a szürke hétköznapok fel tudnak őrölni, de én időről időre igyekeztem kedveskedni neki. A kedvencét főztem, megleptem egy masszázzsal, apróságokkal kedveskedtem neki. Aztán rájöttem, hogy hülye vagyok. Ugyanis ő semmit nem tett. Nem vártam, hogy szerenádot adjon vagy hogy luxushétvégékre fizessen be. Ha néha egy szál virággal lepett volna meg, vagy kedveskedett volna bárhogy, akkor talán együtt maradunk. De egyszerűen nem éreztem már azt, hogy én lennék a szerelme. Így véget ért.”

A beszélgetés végén arra jutottunk, hogy ezeket a hibákat nők és férfiak milliói követik el nap mint nap, csak egyszerűen nem veszik észre. Aztán értetlenül állnak a szakítás ténye előtt. Némi erőfeszítés, törődés és kommunikáció fenntarthatja az egészséges kapcsolatot. Szép dolog a szerelem, de fontos, hogy tudatosan tegyünk a kapcsolatunkért, különben hamar szétválnak az útjaink.

Forrás: ridikul.hu