Bejövök neki? Vagy mégsem?

Játszma

Férfi és nő között folyamatos játék folyik, amit akár élvezhetünk is, ha nem vesszük túl komolyan. Mi nők azonban hajlamosak vagyunk jelek után kutatni, agyalni, körmöt rágni, izgulni, túl sokat előre beleképzelni a kapcsolatba, miközben az adott férfi csak flörtölt egy jót, és aztán hazamegy, mintha semmi sem történt volna. Emiatt aztán ugyanaz a jel, ami azt mutatja, hogy bejövünk egy pasinak, kétféle értelmezést is nyerhet: hogy felhív holnap, vagy hogy nem hív fel. Mert bár azt nagy nehezen talán el tudjuk dönteni, hogy az adott férfinak tetszünk-e, azt már nem, hogy mennyire, és mennyi ideig. Azt sem, hogy házasság vagy komoly kapcsolat mellett növeli így az önbizalmát, vagy megrögzött kapcsolatellenes, esetleg csak szereti a könnyed játékokat. Nőként úgy védhetjük meg magunkat a nagy pofára esésektől, ha nem tulajdonítunk olyan nagy jelentőséget ennek az egésznek, és elhisszük, hogy ha egy férfi akar tőlünk valamit, akkor felveszi velünk magától a kapcsolatot. Csak mert szeretné, és mert már nagyfiú. Addig pedig csak flörtöl, szabadon.

A jeleket akkor is könnyű félreértelmezni, ha jó barátságban, ismeretségben vagyunk egy ellenkező neművel. Itt aztán egyik ráutaló magatartásforma üti a másikat. Mert lehet, hogy számára teljesen természetes, hogy a szemünkbe néz, megölel, figyelmesen hallgat minket, vagy meghív egy esti buliba, és ezzel a saját fejében nem lépte át a barátkozás határvonalát. Mi pedig közben totál szerelmesek lehetünk, és csak várunk, várunk a nagy coming outra, ami az esetek nagy részében sosem jön el. Itt is az segít, ha megértjük: ha valamit akar tőlünk, szól, ír vagy megcsókol – tehát egyértelmű lépést tesz. A flörtölgetés csak annyit tesz: flörtölgetni akar. Azt legtöbbjük szerint még barátságon belül is lehet – amíg nem fordul a dolog komolyabbra. Aztán már rajtunk múlik, hogy engedjük-e, hogy erre használjanak minket – esetleg mi is benne vagyunk egy határig.

Mi van, ha csak félénk?

Nőként ez a kedvenc kifogásunk. Azért csak mosolyog, és nem jön oda, mert annyira alacsony az önbizalma, be van tojva, izgulós, mint a filmekben, vagy csak nem tudja, mit mondjon. Ha mi megtörjük a jeget, minden rendben lesz. Ez igaz is lehet, de nem törvényszerűen – legalábbis ha kinőttünk már a kamaszkorból. Tételezzünk már fel annyit egy férfiról, hogy ha szeretne valamit, azt kommunikálja is, és hajlandó lépéseket tenni. Ennek ellenére azért felsoroljuk azokat a jeleket, amelyekkel szavak nélkül is észrevehetjük, hogy nőként is felkeltettük az adott férfi figyelmét:

• Birizgálja a haját: általában a zavar jele, és nem csak a romantikus filmekben. Valószínű épp megpróbálja összeszedni a bátorságát a következő lépéshez, vagy csak tollászkodik, hogy szebb legyen (az vesse rá az első követ, aki nem teszi ugyanezt ilyenkor).
•  Területet foglal: kihúzza magát, szétterpesztett lábakkal ül, vagy csípőre tett kézzel áll, azaz, ahogy az állatvilágban, megpróbál nagyobbnak tűnni, több teret elfoglalni, abban reménykedve, hogy felfigyelünk rá, és dominánsnak látjuk.
• Odafigyel arra, mit beszél: nemcsak fecseg a nagyvilágba (bár zavarában sok férfi ezt csinálja, hogy aztán hazafelé lehülyézze önmagát), de előszedi a szókincsét, próbál viccesnek, intelligensnek, szórakoztatónak tűnni, esetleg célozgat is.
• Úgy tartja magát, ahogy mi: a másik testbeszédének másolása érdeklődést fejez ki, illetve azonosulási vágyat: a férfi épp megpróbál megfejteni minket, és közelebb kerülni hozzánk. Vagy már annyi ideje figyel titokban, hogy automatikusan is felvette a mi tartásunkat.

Forrás: ridikul.hu