Mi, nők amúgy is hajlamosak vagyunk beleesni abba a hibába, hogy meg akarunk menteni valakit, de azt ne feledjük, hogy egy komolyabb problémán mindenkinek saját magának kell elsősorban dolgoznia. Ehhez persze jól jön a társas kapcsolat, a biztonság és a biztatás. Általában ha az emberek jól érzik magukat egy kapcsolatban, akkor már meg mernek osztani olyan dolgokat a múltjukból, amiket másoknak nem mondanának el. Azonban mielőtt ez megtörténik, és kedvesünk „csomagjával” kezdünk el foglalkozni, gondoljuk át a saját érzéseinket.
Kérdezzük meg magunktól:
- Hogyan érzem magam a kapcsolatban?
- Szorongok? Ha igen, miért?
- Milyen a társam viselkedése számomra?
- Zavar netán a múltja? Ha igen, miért?
Ha feltesszük ezeket a kérdéseket, akkor a saját érzéseinken is sokkal jobban ki fogunk tudni igazodni, ezáltal a párunk érzéseit is könnyebben meg tudjuk érteni. Amikor elérkezik a pillanat, és megtudunk bizonyos dolgokat a múltból, akkor a következőkre ügyeljünk:
- Legyünk empatikusak, és ha valami eszünkbe jut, amit el szeretnénk mondani, szerencsésebb, ha valahogy így fogalmazunk: „Ez nehéz lehetett neked, nagyon sajnálom.”
- Frusztráció helyett az aggodalmunkat fejezzük ki.
- Tiszteljük a partnerünkben lezajlódó belső harcot.
- Legyünk tapintatosak és őszinték.
Amit semmiképpen ne csináljunk:
- Ne akarjuk megoldani a belső konfliktusokat.
- Ne vegyük magunkra a másik problémáját.
- Ne kritizáljuk és ne szégyelljük a párunkat.
- Ne rejtsük el az érzéseinket.
Vannak sebek, melyek lehet, hogy sosem gyógyulnak be teljesen, de ha megfelelően kezeljük őket egy kapcsolatban, akkor majdhogynem teljesen elsimulnak.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest