Bántani nem bántottam, de mégis... Ha a barátnőm megtudná, soha többé nem állna szóba velem

Gyerekkori barátnőm irtóra beleesett a fiújába, sülve-főve együtt voltak. Imádta a srácot, szinte tökéletesen együtt és egymáséi voltak. Egy darabig irigykedtem is rájuk. A nagy szerelemnek valamilyen rossz ízű veszekedés vetett véget, egyik napról a másikra szétmentek. A barátnőmre hónapokig rá sem lehetett ismerni, csak Tomira tudott gondolni. Nagy nehezen tudta csak túltennie magát azon a kapcsolaton, amit korábban örökké tartónak gondolt.

Volt nekem Tomival volt néhány közös barátom, így történhetett, hogy vele egy társaságban kötöttem ki egy alkalommal. Kicsit bizonytalan voltam – barátnőmre tekintettel vajon nem lenne-e jobb kimaradni ebből?! Aztán ahogy telt az idő, egyre kevésbé akaródzott felállni és elmenni, hülyén is nézett volna ki… Egy szó mint száz, összegabalyodtam a legjobb barátnőm exével, aki oly nagy csalódást okozott neki. A többedik pohár ital után egyre közelebb kerültünk, a könnyed csevely átfordult komolyabb flörtölésbe. Talán nem kéne ilyen közel kerülnünk egymáshoz, és ezt ki is mondtam, mire ez volt a válasza: „Miért? Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit csinálunk.” Elhessegettem a bűntudatomat, próbáltam kikapcsolni. Sikerült is: sokra nem emlékszem abból az éjszakáról, amelyet végül nála töltöttem.

Szeretném azt mondani, hogy megbántam, de fantasztikus este volt. Amiről kettőnkön kívül senki sem tud. Ha a barátnőm megsejtené, vége lenne a barátságunknak. Valószínűleg egész baráti körünk ellenem fordulna. Nem vagyok különösebben büszke arra, amit megtörtént, de nem tudom sajnálni se: annyira jó volt vele. Még ha folytatása nem is lehet.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu