Azt mondta, már nem szereti a feleségét és elhagyja értem. Tíz éve vagyok a szeretője

Amikor megismertem Pétert, az anyukám azt mondta, tartsam magam távol tőle, mert össze fogja törni a szívemet. De nem hallgattam rá. Nem hallgathattam rá, mert egyhamar beleszerettem, fülig belehabarodtam. Mit érdekelt engem, hogy egész életében csajozott, hogy három felesége is volt, és hogy a harmadikkal még mindig együtt élt. Nem számított, mert szerettem. Elhittem, amikor mondta, hogy csak kényszerből maradt meg a közös fedél... (Mellesleg: azóta is!)

Így volt ez akkor is, amikor megismertem. Azt állította, hogy nincs semmi a felesége meg közte, kizárólag és csakis a gyerek miatt vannak együtt, ami nekik van, az csak kirakatházasság. Ígérte, sőt esküdözött, hogy amint a gyerek nagyobb lesz, elköltözik otthonról. Vártam rá, mert szerettem. Amikor a fia középiskolás lett, rákérdeztem: mégis meddig...? Azt felelte, nem jöhet el most hazulról, amikor a fia kamasz, és épp a legérzékenyebb korszakában van. Egy évvel később különféle iskolai botrányokkal magyarázta a maradást. Úgy vélte, a gyereke végképp elkallódna, ha ő most lelépne.

És eljött az érettségi, egyszerre a mi tíz éves évfordulónkkal. Mikor, ha most nem? kérdeztem tőle, de Péter csak zavartan hallgatott. Valamit hablatyolt arról, hogy jó így nekünk, minek robbantani... És amikor kiborultam, azzal próbált vigasztalni, hogy úgyis csak az anyagiak tartják otthon, nem a szerelem. „Te sem gondolod komolyan, bébi, hogy otthagyok mindent az asszonynak, és eljövök egy szál bőrönddel..." – mondta.

Nem tudom, hogy igazán meglepődtem-e az árulásán. Azt hiszem, a lelkem mélyén tudtam, hogy sose hagyja el a családját. Ha az elején nem rohant hozzám, akkor most, hogy már nem is lángol annyira a szerelem, miért is jönne?!

Csakhogy közben 36 éves lettem. Gyereket, és egy férjet szeretnék magamnak is. Honnan akasszak le hirtelen egy pasit, aki elvesz? Úgy tűnik, jól elrontottam az életemet. Hinni akartam egy szélhámosnak.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu