Azt mondta futni megy, de közben egy másik nő ágyában kötött ki. Sokkot kaptam, amikor megláttam őket

Megcsalt a férjem. Egy kolléganőjével. Tavaly augusztusban derült fény a viszonyukra, akkor el akartam hagyni. Végül visszakönyörögte magát, fűt-fát ígért, örök hűséget fogadott. Na meg ott vannak a gyerekek is. Ősszel olyan volt, mint házasságunk első hónapjaiban: a tenyerén hordozott, „alkalmi” randevúkat szervezett, nagyon igyekezett a kedvemben járni. Elérte a célját, megbocsátottam. Szinte el is felejtettem, hogy félrelépett, megbántott.

Mostanában, hónapok múltán új hobbija lett: elkezdett egy félmaratonira edzeni, és ehhez háromnaponta órákra elmegy futni. Több partnere is volt, de egyre gyakrabban járt el ugyanazzal a fiatal csajszival. Egyáltalán nem gyanakodtam, teljesen naiv voltam, nyugodt szívvel köszöntem el tőle minden edzés előtt. Aztán az egyik alkalommal elcsíptem azt a tekintetet, ahogy arra a nőre ránézett…, akkor már éreztem, hogy valami nem okés itt.

Csúnya dolog, bevallom, de a következő este követtem őket. A közeli park helyett egy házba mentek be, valószínűleg a nő lakására. A sokktól lebénulva ültem az autómban, egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy ez most megtörténik. Velem. Újra. Egy órával később jött ki a férjem kipirulva, vigyorogva, vidáman integetett vissza a házba. Dühöngve vezettem haza, nemsokára pedig ő is megérkezett.

Még nem szembesítettem azzal, amit tudok, mert egyszerűen rettegek a jövőtől. Darabokra törte a bizalmamat, az önbecsülésemet, a boldogságomat. Amit egyszer ugyan sikerült helyreállítani, de most már biztos vagyok benne, hogy a mi kapcsolatunknak tényleg vége.