Az ölelkezés több két test érintkezésénél
A magyar nyelv csodásan árnyalt, az ölelést számos szinonima jelöli, átkarol, magához, szorít, karjaiba zár, szívére ölel. Az érzelmeket közvetítő kifejezések esetében a szív legtöbbször jelen van. Mindenféle megmagyarázhatatlan hiányérzettel, frusztrációval, félelemmel küszködünk, pedig csupán sóvár vágy él bennünk a rendszeres, szeretetteljes testi kontaktusra, bújásra, ölelésre, érintésre, amely nem szexuális együttlétre utal, hanem intimitásra, közelségre, meghittségre, bizalmasságra, egy bensőséges közös percre. Ha valaki a szívéhez szorít, a fájdalmad is enyhül. A gyermek lecsitul, sírása hüppögéssé szelídül, és felnőttként még mindig ugyanerre a lelki vigaszra vágyunk, hogy csökkenjen a félelemérzetünk, és kevésbé lássuk sötéten világunkat. Az érintés mindig azt jelenti, közünk van egymáshoz.
Sóvár vágy él bennünk, néha csak úgy egymásnak ütközünk, és lélek nélkül a testünket helyezzük használatba, csak hogy érezzünk valamit. Ez nem ölelkezés, ez csak lelkek karambolja.
Forrás: Joy.hu
Facebook
Pinterest