Miért félünk tőle ennyire?
A meditációhoz, relaxációhoz nagyon sok tévhit kapcsolódik. Sokan már a felnőtteknél is rossz szemmel nézik, furcsa vallásos gyakorlatnak, őrültségnek tartják. Mindeközben pedig példának okáért a jógát nem. Az imádkozást sem. A meditációval azonban nehezen békülünk ki, nem értjük, mi fán terem, vagy miért lenne jó, pláne, ha gyerekről van szó. Mi feszültsége lehet egy gyereknek, amit ki kéne adnia magából? Hisz nem dolgozik, nem bántják, játszik egész nap. Ráadásul az érzékeny gyereklélek ki tudja, miket képzel össze meditáció során, milyen képzeletbeli barátai lesznek, vagy furcsa meglátásai, esetleg önálló gondolatai. Egy gyerek ne mantrázzon törökülésben, hanem játsszon. De tudjuk egyáltalán pontosan, igazából mi ellen ágálunk, mi is az a relaxáció?
Ha feszült a helyzet
Nemcsak felnőttekkel fordulhat elő, hogy egy feszült helyzetet nem tudnak megoldani. A gyerekek összeveszhetnek a kortársaikkal, a családon belüli bajokat is megérzik, szoronghatnak az iskola miatt és még sorolhatnánk. Ha ennek tünetei is vannak, akkor pszichológushoz vagy pszichiátriára visszük a csemetét vagy új mesekönyveket vetünk be, sportolni visszük, de a relaxációt valahogy nem soroljuk a lehetséges megoldások közé. Azt is kevesen tudják, hogy nem kell feltétlenül a keleti tanokhoz kötnünk – az autogén tréninget például egyáltalán nem Keleten találták ki, hanem egy német pszichiáter fejéből pattant ki, akit szintén sokan támadtak.
Az iskolában nem ment
Persze mindenki a maga hite és világképe szerint dönti el, milyen módszerek felé fordul, vagy hová viszi el gyermekét. Ha probléma van, a pszichológussal rosszul biztos nem járunk. Emellett azonban kipróbálhatunk más technikákat is, köztük a relaxációt, akár együtt az egész család. Egy időben az iskolákban is lett volna erre lehetőség, az alaptanterv részévé tették volna a relaxációt, ami minden testnevelésóra után következett volna, de sok tanárnak fogalma sem volt róla, mit is kéne csinálni, sokuk cikinek érezte. Mivel sokan félreértelmezték a javaslatot, és az egyházi körök is ellenezték, végül nem lett a nemzeti alaptanterv része ez a feszültségcsökkentő megoldás.
Miért jó a relaxáció?
Pedig a gyerekek is élvezték volna, ha kicsit oldják az esetleges szorongásaikat, lett volna egy békés eszköz a kezükben a feszültség feloldására, kezelésére – mert ugye ez lenne a relaxáció alapvető célja. Nagyon jó lett volna megtanulni a test ellazítását, a befelé figyelést, hallgatni saját szívdobogásunkat, vagy légzőgyakorlatokat végezni, stresszoldó gyakorlatokkal, autogén tréninggel segíteni a nagyobbaknak. A kutatási eredmények szerint a gyerekekre egyértelműen pozitív hatással vannak ezek a gyakorlatok, javul az egészségügyi állapotuk, megnő a kreativitásuk, felszabadulnak, csökkennek a testi-lelki fájdalmaik, jobban alszanak. Az idegességgel küzdő, esetenként agresszív gyerekeknél nagyon fontos lenne, hogy megtanulják helyesen levezetni az energiáikat. Ahogy relaxálnak, ellazul a testük és vele együtt a lelkük is, képesek lesznek uralni az érzéseiket, a mélylégzés pedig az egyik legegyszerűbb relaxációs gyakorlat, ami szintén segít megnyugodni. Fontos tudni, hogy csak úgy egy sima testnevelőtanár vagy egy lelkes szülő nem képes helyesen relaxálni a gyerekkel, ehhez mindenképpen forduljunk szakemberhez! Idehaza is találunk rá embert, esetleg pszichológust, aki segíthet a relaxálásban, így kipróbálhatjuk, mielőtt eleve kidobnánk a kukába még a gondolatot is.
Forrás: ridikul.hu