Az érzelmileg hozzáférhetetlen férfi ismertetőjegyei

Férfiak kontra érzelmek 

Hiába írunk 2017-et, a férfiakat még ma is keménynek nevelik. Már a pityergő kis óvodás fiúval közlik, hogy minden, de minden katonadolog, sírni pedig a lányok szoktak. A legtöbb férfi, aki mintául szolgálhat, nem beszél az érzéseiről, maximum nagy néha, inkább iszik, vagy a haverokkal hülyéskedik azon, ami igazán bántja. Így viszont olyan fiúk, férfiak nőnek fel sorozatosan, akik nem tudják, hogyan osszák meg bújukat-bajukat, hogyan engedjenek közel magukhoz valakit, történetesen éppen a párjukat. Elvannak szótlanul, a munkába temetkezve vagy a sokat emlegetett „semmi dobozban”, és minden érzelmi kinyilatkoztatásra rávevő kísérletet merényletként élnek meg. Innen nehéz nyerni. De azért a férfiak között is akadnak nagyon nagy különbségek, alkatilag, neveltetésben, lélekben. Nézzük, honnan ismerjük fel a kőkemény, zárkózott macsót.

Nem tudunk róla semmit

A gyerekkora rendben volt. Utálta a húgát. Kész, ennyit mesél, ha egyáltalán beszélgetésre tudjuk bírni. Aztán kétévnyi együttélés után kell az anyjától megtudnunk, hogy az oviban egy évig bepisilt, ki volt a legjobb haverja, hogy fejre esett egy fáról, eltört a karja, átverték, hogy titokban sírt, hogy durva kamaszévei voltak, hogy az első szerelme cserben hagyta… Ez mind belefért a „rendben volt” kategóriába. Az ilyen férfi mellett azért kaland az élet, mert apró információmorzsákból kell összeraknunk őt, és akárhány év után érhet egy újabb és újabb meglepetés.

Nem ismerjük a barátait, kollégáit

Az a férfi, aki a párjának is nehezen nyílik meg, szórakoztató felettes énnel úgy tud végigdolgozni évtizedeket, hogy saját kollégái szinte semmit sem tudnak róla. Talán a szülinapját hajlandó elmondani nekik, de ajándékokat nem fogad el, és a céges rendezvényeken is csak az üzletről beszél. Mert magáról nem akar. A megközelíthetetlen férfi barátai is főként haverok, akik ugyanúgy nem ismerik igazán, ahogy senki más sem. Hogy bemutatja-e őket nekünk, vagy sem, nem is érdekes, mert nem leszünk gazdagabbak semmivel. Igaz barátot nagyítóval kell keresni az életében, de ha van, az is szótlan, és biztos, hogy nem árul el nekünk semmit a párunkról.

Sokat sportol és dolgozik

A megközelíthetetlen férfi nagyon ügyesen körbebástyázza magát olyan tevékenységekkel, amik egyedül is végezhetők munka után. Így nincs szüksége társaságra, és főleg nem kell beszélgetnie senkivel. Miután este hazaér, elmegy futni vagy edzőterembe, a fülében dübörög a zene, vagy kisautókat gyűjt, horgászni jár, kocsit vezet, de mindezt mindig egyedül. Úgy tűnik, nagyon elfoglalt, és ezért nincs ideje soha egy nagyot lelkizni, de ez csak az álca. Időhiányra hivatkozva mindig kimentheti magát egy kényelmetlenné váló beszélgetésből.

Nem érti, mi bajunk

Mivel nem él meg szélsőséges érzelmeket, vagy elfojtja őket, nem tud mit kezdeni a mi kirohanásainkkal. Ha jó fej, akkor kedvesen meghallgat, tanácsot, zsepit, csokit ad, de igazából fogalma sincs, miért kerítünk ekkora feneket az ügynek. Szerinte minden megoldható azzal, ha alszunk rá egyet, és aztán többet nem beszélünk róla.

Nem bókol

Nem dicsér, nem jegyzi meg, milyen szép a ruhánk, milyen jó velünk lenni, úgy kell szó szerint kihúznunk belőle bármilyen elismerést. Úgy érezhetjük magunkat mellette, mintha egy idegennel vagy a testvérünkkel élnénk együtt. Zárkózott, és mindig nekünk kell kezdeményeznünk, ha beszélgetni, összebújni szeretnénk, mindig ki kell őt lakatolnunk, és ez egy idő után fárasztó lehet. Ha mi nem teszünk a kapcsolatért sokat, akkor lehet, hogy nem lesz életképes a dolog.

Forrás: ridikul.hu