Az élet titka, hogy ne izgassuk magunkat mindenen.

Ma, amikor a csapból is a pozitív gondolkodás fontossága folyik, üdítő érzés szembemenni az árral és bátran kimondani azt, hogy: - Csesszétek meg ti mind ezt az agymosott olcsó dumát! Mert, hogy a fenébe mosolyoghatnánk már egész nap, ha egyszer az élet tényleg tele van szenvedéssel és rengeteg küzdelemmel? Miért kellene azt mondanunk, hogy jól vagyunk, ha belül majd összeroppant bennünket a feszültség? Miért kellene letagadnunk, hogy az életünk olykor egy totálisan nagy szívás? És ki az a barom, aki tényleg elhiszi, hogy ez az egész életnek nevezett valami, egy csillámporos szivárványon való gondtalan ücsörgés?

Mi emberek nagyon furcsán vagyunk bekötve. Az egyikünk telibe le... mindent, a másikunk meg felhúzza magát minden semmiségen. Pedig az arany középútnak valahol ott kellene lennie, hogy folyamatosan szelektálunk. Hogy megtanuljuk, melyek az igazán fontos dolgok, amikért megéri hagyni, hogy felszökjön a vérnyomásunk és melyek azok, amik annyit sem érdemelnek, hogy néhány értékes percet pocsékoljunk rájuk.

Az egész sztori nagy valószínűséggel valahol ott léphetett vakvágányra, hogy folyamatosan másokhoz kezdtük hasonlítgatni magunkat. Hogy versenyt csinálunk mindenből és azt hisszük, ha nem tartjuk a lépést, összedől a világunk. Félünk a negatív érzésektől, félünk, hogy alulmaradunk, hogy megbukunk. Félünk a félelemtől. Lényegében rettegünk már mindentől.

A Gondolkodjál pozitívan vacakság pedig csak még tovább ront a helyzetünkön. 

Mert ahelyett, hogy simán csak elfogadnánk, hogy igenis vannak rossz napjaink, nagy arculcsapásaink, meg parkettán hasalásaink, inkább a menekülést választjuk. Fejvesztve rohanunk el minden elől, ami kicsit is negatív. Mert azt mondták nekünk ugyebár, hogy az élet minden egyes napja ajándék és elvesztegetett idő az, amit szomorkodással töltünk. Na már most, ez a csodálatos felfogás végül odavezet, hogy egyre jobban szorongani fogunk attól, hogy egyáltalán szorongani kezdtünk és egyre dühösebbek vagyunk magunkra, csak azért, mert éppen dühösek vagyunk. Ez a nonstop görcsölés a pozitívra, csak arra emlékeztet minket, hogy miben nem vagyunk elég jók, hogy mik azok a dolgok, amik nem a legjobbak bennünk és mi minden van, ami hiányzik még nekünk - belőlünk. 

Forrás: stylamagazin.hu