Az élet a ,,B” oldalon is szép

Ma szembejött egy régi szerelem. Nagy szerelem volt, amilyen nagy csak egy tizenéves lány életében lehet.

Beszéltünk néhány szót, általános, szokásos kis semmiségekről. Hisz mit is mondhatnál tinikorod szereplőjének több, mint 20 év után…

A hangja a régi volt. Bevillantak emlékképek édes nyarakról, forró éjszakákról, lüktető zenéről, lüktető érzelmekről.

A hangja a régi volt, de az arca… Ránéztem a férfira, aki előttem állt. Egy pillanatig a fiút láttam, aztán pedig azt a férfit, aki lett belőle. Elgyötört, fáradt, gyűrt arc nézett vissza rám.  Szeméből és arcából fásult közöny sütött. Öreg volt, ijesztően öreg. Nem volt sehol a régi, álmokkal teli fiú.

Elköszöntünk, de az emlék elkísért.

Negyven éves vagyok. Épp annyi, mint a férfi-fiú a múltból. Ő öregnek látszott. Rám vajon ki néz vissza? Egy öregasszony? Vajon aki engem lát, mit lát?

Én szőke borzas hajat láttam, kicsit fáradt, de csillogó szemeket, egy arcot, amin itt-ott van egy-két ránc, egy nyakat, karokat, amik asszonyosak ugyan, de korántsem öregek.

Egy testet láttam, ami őrzi 40 év és 2 gyerek nyomát, de még mindig vonzó. Talán még mindig vonzó.

Fogalmam sincs, más mit lát, amikor rám néz, és többnyire nem is érdekel.

Én egy nőt látok, akinek a szemében elégedettség csillog. Aki még nem fásult, nem közömbös. Aki, bár kicsit fáradt, de még tettre kész.  Kinyújtottam magamra a nyelvem, és egy huncut szemű csaj nevetett vissza rám.

Megnyugodtam. Nem, nem vagyok még öreg. Pedig ma, annál a találkozásnál komolyan megijedtem, hogy úgy lettem vénasszony, hogy nem vettem észre.

Egyszer majd eljön az ideje.

De addig én, meg a csaj a tükörből még élvezzük az életet. Mert az bizony 40 évesen is csodaszép!

Forrás: miragemagazin.hu