Minden párkapcsolatban, családban és egy fedél alatt élő egyéb emberi viszonyban vannak súrlódási pontok, amelyek kisebb-nagyobb ütközéseket generálnak a hétköznapok során. Ezek egy része vicces, más részük idegtépő (és másoknak vicces), de legtöbbjük tulajdonképpen olyan hétköznapi csip-csup dolog, amit az egyik fél észre sem vesz – a másik pedig falra mászik tőle. Összegyűjtöttünk néhányat a legjellemzőbbek közül, de biztosak vagyunk benne, hogy mindenki tudna még hozzátenni… (Ahogy abban is, hogy a lista a mi dolgainkból is végtelen lenne, a hóhért is akasztják majd egyszer…) Az alábbi lista nem egy, hanem sok férjről, pasiról, apukáról szól, a valósággal megegyezés nem a véletlen műve, célja pedig kizárólag a szórakoztatás.
Szerelmes hétköznapok…
1. Nem beszél. Soha, semmiről. Mindent úgy kell kihúzni belőle, vagy elemezni az arckifejezését, ami meg olyan, mintha Charles Bronsont ötvözték volna Steven Segallal. 2. Nem mondja meg, mi baja van. Azt sem, hogy épp mit szeretne. Ezért aztán utólag tudom meg, hogy a nehezen elkapott fancsali arckifejezés azt jelenti, hogy ő biciklizni akart, de nem mondta, én meg elvásárolgattam az időt, és mire hazaértünk, lement a Nap. 3. Nem ünnepli se a karácsonyt, se a szülinapokat, semmit, szerinte azok ugyanolyan napok, mint a többi. Semmilyen módszerrel nem lehet áhítatot önteni bele. 4. Lassú. Mindent szépen ráérősen csinál, és amikor rohanni kéne valahová és én már ötvenfelé szétszórtam magam, rohangálok, kapkodok, ő szép lassan, nyugodtan elkezd pakolni a táskájába. És ekkor hajlandó válaszolni az öt perce elhangzott kérdésemre. Aztán komótosan cipőt vesz, kinyitja a kocsit, rendezgeti a dolgokat, gondolkodik, én pedig meg tudnám ölni. 5. A volt férjem egy nagyra nőtt gyerek, aki nem tudja befizetni a számlákat. Mindig az aktuális feleség vagy barátnő reszortja ez, aki megörökli a szépen mappába rendezett számlákat és ismerkedhet elődje kézírásával. Ha jön egy számla, akkor hisztizik egészen addig, amíg azt nem látja, hogy valaki intézkedik az ügyben, tehát befizeti, lekönyveli. 6. Imád mesélni a szüleimnek mindenfélét, ami alapjáraton nagyon jó, mert én meg utálok, és ha ő ott van, akkor nem engem faggatnak, de néha rettentő sokat tud beszélni. 7. Nem érti meg a női lélek működését: azt hiszi, ha sírok, akkor valami helyrehozhatatlan katasztrófa történt. 8. Nem érti, hogy a „mi baj” kérdésre adott „semmi” nem hazugság és a bizalmatlanság jele, hanem egyszerűen nem akarok róla beszélni és majd ha akarok, úgyis fogok. 9. Volt barátom idegesítő szokása volt, hogy vezetés közben a combomra tette a kezét. 10. És piros lámpánál mindig meg akart csókolni. (Jó, ezzel a kapcsolattal voltak ennél nagyobb gondok is.) 11. Soha semmit nem talál. De tényleg! Szerintem direkt csinálja. Szívem, hol van a… ez a mondat naponta 9-szer elhangzik. 12. Elképesztően hülye kérdéseket tud feltenni: rövidgatyában menjek? Ezt a pólót vegyem fel? Édesem, azt veszel fel, amit akarsz! Elég nagy kihívás eldöntenem azt, hogy ÉN mit veszek fel. 13. De a csúcs mégis ez volt: hazajön, gázon a vacsora, pont kész lett: én most milyen tányérból egyek? Azt hittem, rosszul hallok. 14. Nincs időérzéke (ő is tudja). Azt mondja, délután négykor találkozunk és ötkor sincs még sehol, mert lassabban haladt a munkával, valaki felhívta, valami közbejött. Olyan is volt már, hogy megbeszélt időpontban indultunk volna valahová, én el is készültem, ő meg még borotválkozott, nem volt felöltözve, és „mintha éhes is lett volna”… Vártam egy órát, és mikor indultunk volna, beszaladtam a fürdőszobába, egy utolsó pillantásra, és megjegyezte, hogy megint rám kell várni.(Mondjuk csak viccelt, de akkor is.) 15. Reggelente valamelyik nadrágszára mindig be van akadva a zoknijába, amit a folyosón cibálok ki belőle. 16. Amikor kórházba kerültem, kértem, hogy hozzon be néhány holmit. Kértem, hogy írja le őket, nehogy elfelejtse. A felét így is otthon hagyta és bepakolta az egészet egy nejlonszatyorba. Mikor megkérdeztem, hogy miért nem a táskámba pakolta a holmimat, rám nézett meglepődve: Nem jutott eszembe… Ültem anyámmal a kórházi váróban, és látom, hogy egy férfi két megpakolt ugyanolyan szatyorral jön le a lépcsőn. Csak annyit tudtam mondani: neki sem jutott eszébe… A hazaengedésem reggelén egyébként külföldre kellett utaznia. És magával vitte a lakáskulcsomat.
Ki a főnök a konyhában?
17. Amikor kakaót készít magának, valahogy a méz, a kakaópor és a habosító minden alkalommal a konyhapulton marad. Hogy miért, azt nem tudom, de a kakaónál ez így megy. Magától kéne a helyükre sétálniuk? 18. Főz. Tojásrántottát. Majd két hétig áztatja a teflonserpenyőt, amit a végén én unok meg nézni és elmosom. Az olajfoltok pedig belepik a konyhapultot, a falat, az edényeket, a fűszertartót… de ő főzött. 19. Amikor elhasznál egy tányért, egy poharat, a koszos edényekből mindig Bábel tornyát épít a mosogatóban. Nem értem, miért nem lehet a tányérokat egymás alá tenni ahelyett, hogy egy tányér-egy bögre sormintában halmozza fel a plafonig őket. 20. Amikor elmosogat (ez mondjuk szuper), nem szedi ki a kajadarabokat a mosogatóból. 21. Sosem tudja, hogy mit akar enni. Mert mindig jön a kérdés: mi legyen például a vacsora? Nem is tudja… Mire gondoltam? Elmondom, az nem jó. Valami más, de nem tudja, hogy mi. 22. Mindig mindent jobban tud. De tényleg. Mosogatni nem szeret, de azt is jobban tudja, hogy hogyan kell(ene), és ha nem úgy csinálom, akkor szóvá teszi, megint elmagyarázza. 23. Ha elmosogat (nagyon ügyes vagy, drágám és köszönöm!), az evőeszközöket mindig kihagyja és ott maradnak a mosogatóban. Sokszor kérdeztem már, hogy miért, de sosem kaptam rá normális magyarázatot. 24. Ritkán mosogat, de akkor is velem balhézik, hogy túl nehéz elmosogatni az edényeket, mert ÉN nem áztattam be őket előtte
A háztartás a közös hobbink
25. Ő sem szereti, ha gyakran vannak kimosva a ruhái, mert igen, hamarabb tönkremennek. De ha kimosom (mert nem szeretném, hogy ő legyen a társaságban a „büdös gyerek”), akkor mindig nagyon örül, hogy jaj, milyen jó illatú lett, köszönöm, drágám! 26. Ha kosz van, eszébe nem jut kitakarítani. De persze szólni sem mer, helyette célozgat: hú, itt majd fel kell porszívózNUNK. Vagy ezt az asztalt majd le kell törölNÜNK. Hát életem, töröld! Ráérsz, nem? 27. Sosem nézi meg a ruhaszárítót, hanem hisztizik, hogy nincs tiszta zoknija, pólója, valamije, pedig minden a szárítón van. 28. Valamilyen oknál fogva utálja, ha kimosom a cuccait – főleg a pólóit, mert szerinte kikopik a színük. Képes kivenni a szennyestartóból és elhelyezni valahová, legtöbbször a konyhaszékre. Mert visszatenni a szekrénybe, azt már nem. 29. Nem tud hajtogatni. Hazajön, levetkőzik, leveszi a pulóverét, „összehajtogatja”, begyűri és másnapra úgy néz ki, mint ha a macska alól húztuk volna ki. És ebben bemegy dolgozni! El sem merem képzelni, mit gondolnak rólam a munkatársnői… 30. Nem lehet vele vásárolni, fogalma sincs a termékek áráról. Meglátja a boltban például a pisztáciát, megkívánja, belapátol a zacskóba egy jó nagy adagot, aztán nézi a végén a számlát, hogy mi volt ilyen drága?
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest