Amikor végre ránk talál a szerelem és szinte minden percünket a másikkal töltenénk a legszívesebben, alig várjuk, hogy végre összeköltözzünk. Előbb saját fiókunk lesz egymásnál, saját polc, kisszekrény, majd eljutunk mindketten ahhoz a ponthoz, amikor valahgy már nem lehet halogatni, ideje összeköltözni. Ennek természetesen megvan a maga izgalma és romantikája, hiszen ki ne szeretne a szerelmével közös otthont kialakítani, kiválasztani a színeket és a bútorokat, amik már közösek, amik a mieink.
Telnek-múlnak az együttélés napjai, mígnem rájövünk, hogy a rózsaszín ködön túl van egyfajta szürke realizmusa is annak, ha összeköltözünk szívünk választottjával. Az őszinteség az egyik legfontosabb alappillére egy hosszú távú, boldog párkapcsolatnak, de vajon van-e határa? Zavaró, ha a párunk látja, amint szőrtelenítünk, vagy pontosan tudja, hogy mikor megyünk a vécére nagydolog miatt?
Inkább összehoz, mint elválaszt
„Körülbelül egy éve jártunk együtt a barátommal, amikor úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, hiszen így is szinte együtt éltünk, folyton az én lakásomban voltunk. Vagyis már az úgynevezett ‘hivatalos’ összeköltözés előtt is tudtunk egymásról ‘dolgokat’. Például jól tudtam, hogy egy alsónadrágot képes két napig hordani, ha nem indokolt a cseréje, és azzal is tisztában vagyok, hogy mikor végzi a nagydolgát. De ez inkább közelebb vitt hozzá, szorosabbá tette a kapcsolatunkat, mintsem eltávolított volna bennünket egymástól” – mesélte mosolyogva a 33 éves Zsuzsi. Elárulta, hogy neki azért hosszabb időre volt szüksége ahhoz, hogy levetkőzze a gátlásait, de sikerült, most már ő sem szégyelli, ha például el kell vonulnia a mosdóba.
Élvezzünk minden pillanatot
Az összeköltözés alapvetően jó dolog, egy pár mindkét fele izgatott, amikor először lépnek be a közös otthonukba, esetleg bontanak egy üveg pezsgőt, hogy megünnepeljék ezt a nagy eseményt. Nem szabad elfelejteni később sem ezt az érzést, a szépségét és romantikáját, bármilyen konfliktus is alakul ki közöttünk azért, mert egy fedél alatt élünk. Például amikor várunk a fürdőszobára. Próbáljuk meg jól kihasználni a rendelkezésünkre álló tereket, legyen mindkettőnknek saját kis kuckója, ahová elvonulhatunk, ha épp egyedül szeretnénk lenni.
Egyensúlyteremtés
Az első hetek, hónapok újdonsága elmúlik, valamikor ekkor kezdődik az a szakasz, amikor kialakul valamilyen házirend, amit mindketten próbálunk követni annak érdekében, hogy az együttélés zavartalan és problémamentes maradjon. Ilyenkor már előjönnek azok a szokások, amiket eleinte talán még nem mutattunk meg egymásnak. A kompromisszumok időszaka ez, az íratlan szabályok lefektetésének az ideje, amelyek megteremthetik közöttünk azt a bizonyos egyensúlyt, ami a hamróniához szükséges.
Ami cuki volt, bosszantó lesz
A harmadik szakasz talán a mélypontja az együttélésnek, igazi kapcsolatpróbáló időszak. Mivel több időt töltünk együtt, nem is tehetünk mást, hiszen közös az otthonunk, ami addig természetes volt, nem meglepő, ha egyszeriben rutinszerűvé, unalmassá válik. Könnyen előfordulhat, hogy a cuki dolgok is inkább bosszantóak lesznek, Idegesít, ahogy a másik eszik, vagy böffent egyet véletlenül (?) a vacsora után. Egyéb gázokról nem beszélve – ebben a szakaszban ugyanis valószínűleg már az őszinteség olyan fokára léptünk, amely bizony meglehetősen realisztikus lehet. Ha zavar bennünket valami, beszéljük meg, de azt is tartsuk észben, hogy a másikat úgy kell elfogadnunk, amilyen. A testműködésével együtt.
Csodálatos élmény
És amikor átestünk az összes kellemetlenségen, megbeszéltük, elfogadtuk egymás furcsa, titkos, emberi szokásait, akkor ismét beléphetünk egy olyan szakaszba, ahol az együttélés újabb szépségeit fedezhetjük fel. Mérséklődnek, talán meg is szűnnek a feszültségek, kialakulnak a szinte végleges szabályok. Megismerjük a másik valódi arcát, valódi szokásait, és kialakulnak a közös szokásaink is. Egy másik embert megismerni, ahogyan önmagunkat ismerjük – az maga a csoda. És az otthon, ahová mindennap hazatérünk, valódi otthonná válik a számunkra.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest