Az egész olyan, mint egy rossz álom, de nem tudok felébredni belől: születésemkor elcseréltek

Édesanyám egy kicsi, vidéki kórházban adott életet nekem, majdnem ötven évvel ezelőtt. Akkoriban egészen mások voltak a szabályok, sokkal lazábban is kezelték azokat. Talán egy nővér felületességén vagy figyelmetlenségén múlt az egész, mert ma már biztos vagyok abban, hogy véletlenül elcseréltek egy másik babával. Valójában egész életemben azt éreztem, hogy másmilyen vagyok, mint családom többi tagja. A szüleim vonásaiból mit sem örököltem, ellentétben például a húgommal, aki mindig is pont úgy nézett ki, mint az anyám. Az én bőröm sokkal világosabb, érzékenyebb, mint a többieké. Mindig az volt a téma, még viccelődtek is azon, hogy én minden nyáron paprikavörösre égtem, miközben ők egyáltalán nem voltak hajlamosak erre. Anyám halála után kerültek a kezembe a kórházi papírjai. Azokat nézegetve megakadt a szemem azon, hogy a vércsoportja alapján szinte biztos, hogy nincsen közöttünk rokoni kötelék. Még aznap meglátogattam apámat, és elkértem tőle pár régebbi leletét: döbbentem jöttem rá, hogy nem lehetek a vér szerinti gyerekük. A bizonyítékok ellenére még mindig próbálom tagadni azt, hogy ez megtörténhetett. Még belegondolni is rossz abba, hogy a biológiai szüleim valahol felnevelték azt a gyereket, akinek az én életemet kellett volna élnie. Nem is tudom rávenni magam, hogy eláruljam a családomnak azt, amit tudok. Tudom, hogy az idős apámat – a felesége elvesztése után – tönkretenné egy ilyen hír. Senkinek nem mondhatom el, hogy elcserélt gyerek vagyok, de beleőrülök abba, hogy magamban kell tartanom ezt a nehéz titkot.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu