De kevesen tudják, hogy ha túl sokáig maradunk benne egy ilyen kapcsolatban, az agyunk fizikailag sérülhet, aminek visszafordíthatatlan hosszú távú következményei lehetnek. Kutatók azt már korábban is tudták, hogy a narcisztikus emberrel való együttélés poszttraumatikus stresszt okozhat – az viszont új keltű felfedezés, hogy ez hosszú távon mekkora bajt okoz az agyunkban. Ott van például a hippokampusz, ami többek között a tanulásért és a memóriáért is felel – ha az emocionális sérülések újra és újra megismétlődnek (vagyis a partnerünk érzelmileg bántalmaz bennünket), akkor ez a terület egészen egyszerűen elkezd összemenni. Ez rosszabb memóriához és gyorsabb időskori memóriavesztéshez vezethet.
Nem csak a hippokampusz az, ami egy narcisztikus partner hatására sérül: az amygdala is, amely többek között a „küzdj vagy menekülj” válaszreakciónkat szabályozza stresszhelyzetben. Mivel egy ilyen partnerrel élni konstans stressz, szorongás, az amygdala túldolgozza magát, és még akkor is túlreagál, ha már régen kiléptünk a narcisztikus kapcsolatunkból. Az eredmény? A későbbiekben apró, egyébként problémamentes helyzetekre is olyan szorongásos válaszreakciót adhat az agyunk, mintha valóban veszélyben lennénk.
Mi hát a megoldás?
Leginkább az, hogy minél előbb lépjünk ki egy ilyen kapcsolatból, akkor is, ha ijesztő és nehéz – különben fizikailag is sérüléseket szenvedhetünk, nem csak lelkileg. Az agyunk az egyik legfontosabb szervünk, az a feladatunk, hogy minél inkább védjük – ezért semmiképpen ne tegyük ki ilyen mértékű stressznek.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest