„Anya, inkább kihagyok egy évet az egyetem előtt”

„Gap year”

A „gap year” hosszú ideje bevett gyakorlat az angolszász országok fiataljainak körében, akik a középiskola elvégzése után nem ugranak fejest rögtön az egyetemi vagy főiskolai tanulmányokba, hanem „kivesznek egy év szabadságot”, és nekivágnak a nagyvilágnak, tapasztalatot szereznek, dolgoznak, nyelvet tanulnak. Ez nemcsak azok számára nagyszerű lehetőség, akiknek nincs még határozott elképzelésük a jövőjükről, nem tudják, hogy hova is felvételizzenek, hanem azoknak is, akiket felvettek már valahova, hiszen az utazás, más kultúrák megismerése és a nyelvtanulás később biztosan a jövőbeli egyetemista hasznára válik majd. Szerencsére minden egyetemen lehet halasztani, így semmit sem veszítenek azok a diákok, akik egyszerűen csak egy évvel később iratkoznak be a választott szakra, akik pedig amúgy is határozatlanok voltak, talán egy ilyen kaland után könnyebben hoznak döntést.

Vegyünk egy mély levegőt

A középiskola elvégzése nagy mérföldkő, nagy lépés, hatalmas döntéseket kell meghozni, amelyek akár a gyerekek – hiszen még azok – egész életére hatással lehetnek, arról nem is beszélve, hogy ki kell szakadniuk abból a közegből, amelyet jól ismernek, amely a biztonságot és a bázist jelentette számukra. A barátok szétszélednek, más városba vagy akár külföldi egyetemekre jelentkeznek, így ha a kamasz elénk áll azzal a bejelentéssel, hogy kihagyna egy évet, ne kapjunk rögtön frászt, csak egyszerűen gondoljunk bele, hogy valójában ez érthető. Miért is ülne be egyik iskolapadból a másikba, ha egy év kihagyással rengeteget tanulhat, utazhat, új ismerősöket szerezhet, elindulhat az önálló élet felé vezető úton, és talán mire eltelik az egy év, rájön, hogy mit is vár valójában az élettől, milyen céljai és vágyai vannak, amelyekért küzdeni szeretne. Hány felnőtt ember ül olyan munkahelyen, olyan munkakörben, amelyben rosszul érzi magát, csak azért, mert fontos volt, hogy mindenképp továbbtanuljon, és azelőtt hozzon döntéseket a jövőjéről, mielőtt tudta volna, hogy ki is ő valójában? Engedjük meg a gyerekünknek, hogy végigjárja ezt az utat és tapasztalatot szerezzen, biztosan örökre hálás lesz majd érte.

Legyünk támogatóak

Mindenképp támogassuk a döntését, ne próbáljuk lebeszélni, de fontos, hogy hozzunk néhány szabályt, amely segít elkerülni, hogy tapasztalatszerzés helyett egy év henyélésbe csapjon át a következő időszak. Ha szeretne kihagyni egy évet, üljünk le együtt, és nézzük át a lehetőségüket, amelyekből akad bőven. Derítsük ki, hogy mire gondolt pontosan: Dolgozni szeretne? Külföldre utazna, vagy inkább itthon próbálná ki magát? A legjobb lehetőség talán az önkéntes munka, amely során szállásért és ételért cserébe külföldi munkához juthatnak a fiatalok. Keressünk egy megbízható szervezetet, és tegyük fel együtt a kérdéseinket, beszéljünk olyanokkal, akik utaztak és dolgoztak már rajtuk keresztül, így sokkal nyugodtabban engedjük majd el a gyerekünket. Az ilyen önkéntes munkák azért is nagyszerűek, mert rengeteg vele egykorú fiatallal találkozhat, ismerkedhet, nyelveket tanulhat. Ha már szabályoknál tartunk, azt is tisztázzuk, hogy milyen mértékben tudjuk támogatni gyerekünket, hiszen az ilyen utazások költségesek is lehetnek, így mindenképp szüksége lesz valamilyen időszakos munkára, mielőtt nekivágna a nagyvilágnak. Biztassuk, hogy ne ragadjon le egy helyen, próbálja ki magát több munkában, több országban, több nyelvterületen is, használja ki minél jobban ezt az egy évet, mielőtt döntést hozna arról, hogyan tovább, és újra beülne az iskolapadba.

Nem vagyunk rossz szülők

Sokan attól félnek, hogy ha valaki egyszer abbahagyja a tanulást, soha nem lesz képes visszaülni az iskolapadba, de ettől ne féljünk, hiszen ez is egyfajta tanulás. Ha bárki azt gondolná rólunk, hogy felelőtlenek vagyunk, hogy hagyjuk elkallódni a gyerekünket, rá se hederítsünk. Sok évvel később nagyon hálás lesz nekünk, hogy támogattuk a törekvéseiben, és felismertük, hogy egy ilyen kaland nem hátrányára, sokkal inkább előnyére válik, és ez az egyetlen, ami számít.

Forrás: ridikul.hu