Amit egy nő jobb, ha sohasem mond szeretkezés közben
„Siess, holnap korán kelek!”
Szexuálpszichológusok szerint férfiakhoz hasonlóan a nőknél is ki tud alakulni egyfajta automatizmus a testi élvezetek terén. A tapasztalt férjek pontosan tudják, hol van nejükön a „bekapcsoló gomb”, s nem is félnek azt alkalomadtán megnyomni. Állítólag a hosszútávú kapcsolatok nászai alatt a „fáj a fejem” után az egyik leghervasztóbb mondat, ami elhagyhatja egy nő száját, az a „siess, mert holnap korán kelek”.
Ez persze épp ellenkező reakciót vált ki a felajzott félből. A sürgetés hatására inkább elhúzódik az a pár perces együttlét és másnap lehet panaszkodni, hogy „Drágám, megint nem tudtam kialudni magam miattad”.
„Nem baj, a méret nem számít!”
Persze, hogy nem, ezt mindenki tudja. Miért kell ezt kimondani? Azért, hogy bizonygassuk, hogy így van? Bizonygatni azt kell, ami bizonytalan, nem? Ilyen és ehhez hasonló kommentárral mesélte el egy ismeretlen férfi a buszon a mellette ülő – feltételezem -jó barátjának élete egyik legkínosabb történetét. Nem akartam hallgatózni, ahogy a másik 39 utas sem akart, de mindent megtudtunk arról a pákozdi éjszakáról.
A srácnak biztosan jobban megy az udvarlás, mint a diszkrét kommunikáció, s talán fel sem tűnt neki, hogy több tucat ismeretlennel osztotta meg az élményt. A történet szerint az épp hogy megismert nő az ágyban azzal fogadta a férfi mezítelen testének látványát, hogy: nem baj, a méret nem számít! Páran összemosolyogtunk a buszon, de volt, akit mélységesen felháborított az eset. Kíváncsi lennék az utóbbiak indokaira, de azt sajnos nem hallottam.
„Az exemmel nem így csináltuk…”
Orsi mindig is a hosszú kapcsolatok híve volt, nehezen szeret bele valakibe, igazi monogám természetű lány. „Engem nem lehet csak úgy elcsábítani” – mindig ezt mondogatja és ez tényleg igaz is rá. Pár éve néhány napot a horvát tengerparton töltött, mert úgy érzete, hogy a 7 évig tartó kapcsolatának minden fájdalmát egy bulizós, nyári hétvégén szeretné kitombolni magából. Itthon még pityergett a repülőtéren, siratta a volt barátját, de Horvátországban már egy másik Orsi sétált le a repülőgépről. Útközben ugyanis eldöntötte, hogy a következő pár napot a csábításnak szenteli.
Csatlakozott a már kint nyaraló ismerőseihez, s még a bőröndjét is alig pakolta ki, máris szemet vetett rá egy ismeretlen férfi a népes társaságból. Orsi itt mindig kihagyja a történet részleteit, s már csak azt meséli, milyen kínosan érezte magát, amikor az egyébként türelmes Viktor bevágta maga mögött az ajtót és ő ott maradt egyedül a hálószobában. Mint kiderült, Orsi az alkohol hatására egyre többször hozta szóba szerelmi bánatának tárgyát, de az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor Viktor módszereit kritizálta az ágyban, mondván, hogy ők ezt nem így szokták csinálni. A fiú nagyon megsértődhetett, mert a következő öt napban szinte hozzá sem szólt Orsolyához, aki végül más vállán vigasztalódott.
„Vegyél feleségül!”
Ez a mondat súlyos tartalmat hordoz magában, még akkor is, ha csak viccnek szánjuk. Ha pedig teljesen komoly a mögöttes szándék, akkor ajánlott megvárni, amíg a férfi kezdeményezi a házassági ajánlatot, különben csúnya csalódás lesz a vége. Brigi nem a visszafogottságáról híres, ami a szívén az a száján, s a legkevésbé sem törődik a következményekkel. A halk szavú emberek számára Brigi egyenesen rémisztő lehet, pedig valójában csak képtelen kordában tartani az érzelmeit, az extrovertált személyiség címszó alatt szerepelhetne a pszichológiai szakkönyvekben.
Ennek ellenére vagy épp emiatt, a szinglik életét éli. Barátnői évek óta hiába próbálják elmagyarázni neki, miért ne kérje meg az olyan férfiak kezét, akiket még csak néhány napja ismer. Brigi szerint túl sok fölösleges kört futnak az emberek, amíg közelebb kerülnek egymáshoz, szerinte nyíltnak és őszintének kell lenni. Márpedig ha ő úgy érzi, hogy beleszeretett valakibe (hamar úgy érzi), akkor szeretne a felesége is lenni azonnal.
„Ne ébreszd fel a gyerekeket!”
Kristóf a harmincadik születésnapját ünnepelte egy pesti bárban, itt ismerkedett meg Mónival is. A lány gyorsan elcsavarta Kristóf fejét, hajnalban már Móni ágyában találták magukat. Azt tudta a lányról, hogy egyetemre jár és a hobbija a sziklamászás, de az életének egyéb részleteibe nem avatta be a fiút. Kristóf pedig nem kérdezett semmit, igyekezett a tettek mezejére lépni. Minden jól ment, nem is kezdett is gyanússá válni a helyzet, a fiú már úgy érezte, hogy élete legjobb éjszakája következik.
Ekkor azonban a lány a gyertya fényes szobában félig szigorúan, félig mosolyogva arra kérte, hogy ne legyenek hangosak, mert a másik szobában alszanak a gyermekei. Sőt a szülei is, akik hétvégére feljöttek vigyázni a kicsikre. Kristófnak persze nem az esett rosszul, hogy némaságra intette a lány, hanem úgy érezte, csapdába csalták, amibe ő vidáman besétált. A nadrágját és a cipőjét már az utcán húzta fel.
„Mit is mondtál, hogy hívnak?”
A gyors nyári kalandok kedvelői szokták utólag elmesélni, milyen különleges élményekben volt részük egy nyaralás során. Az ilyen történeteknek általában a fele igaz, a fele már csak a fantázia szüleménye, de tény, hogy részletes beszámolók születhetnek egy-egy vad éjszakáról. Andreáról köztudott, hogy nem tud sem neveket, sem utcaneveket megjegyezni. Viszont tökéletesen körül tudja írni a külső tulajdonságai alapján azt a személyt vagy városrészt, amiről épp beszél. A barátai ezen már nem lepődnek meg, tudják, hogy Andi sosem fogja őket a nevükön szólítani, a lányokat az egyszerűség kedvéért drágámnak, a fiúkat általában kicsimnek szólítja, utálják is ezért páran, de nem tehet róla.
Andi már két éve férjnél van, de szinte minden baráti összejövetelen elmesélteti a férjével az első együttlétük eseményeit. Állítólag már legalább a tizedik randinál jártak, amikor Iván megkérte, hogy aludjon nála, ez persze Andinak sem esett nehezére. A vacsora utáni szerelem hevében viszont Andi száján kicsúszott az a mondat, ami még az első randevúkon is kínos tud lenni, nem hogy több heti találkozás után. Andi Iván nyakába kapaszkodva szeretett volna valami szépet súgni a fiú fülébe, de ehhez tudnia kellett volna a nevét, így megkérdezte. Iván ezt joggal zokon vette, de mivel sikerült végül átlendülniük ezen a ponton és idővel elfogadta a lánynak ezt az aprócska hibáját, azóta is boldogok együtt.
Forrás: bien.hu
Facebook
Pinterest