Az egyik ilyen dolog, ha valami nagy trauma ért bennünket a múltban. A nagyon meghatározó események egyébként is jelentős mérföldkövei az életünknek, sokszor nemhogy nem beszélünk róla, de inkább az agyunk egy olyan szegletébe zárjuk el, hogy még mi se emlékezzünk. Ezeket a nagy traumákat nemigen mondjuk el senkinek, még a legjobb barátunknak sem.
Ahogyan olyan dolgokról sem szoktunk beszámolni, amikről azt gondoljuk, hogy úgysem értenék meg. Ilyenkor attól tartunk, hogy nem értené, amiről beszélünk, vagy másképp értelmezné a magyarázatunkat, és csak elbeszélnénk egymás mellett. Pedig olykor tehetünk egy próbát, hátha kellemesen csalódunk a másikban.
De a szexuális dolgainkról is nehezebben értekezünk még a legjobb barátunkkal is. Érintőlegesen talán pedzegetjük a témát, de mélyen és részletesen nagyon ritka esetekben megyünk bele, hogy mi folyik a hálószobánkban.
Ugyanakkor más emberek ránk bízott titkait sem mondjuk, vagy legalábbis nem tanácsos elmondani a legjobb barátunknak, hiszen valaki azt azért bízta ránk, mert megbízik bennünk. Olykor nehéz megtartani, de jobb, ha így teszünk. Talán még akkor is, ha a barátunkról tudjuk, hogy nem mondja el senkinek. De mi van, ha mégis…?
Végül: nemigen kellemes dolog megmondani a véleményünket a barátunk (új) partneréről sem. Pedig ebben az esetben az őszinteség jó választás lehet, hiszen elképzelhető, hogy olyasmit látunk, amit ő esetleg nem vesz észre. Persze a megfelelő időben és a megfelelő módon közöljük, ha megtesszük, nehogy megbántsuk a másikat.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest